[Evangelium] 2015-10-25

[Evangelium mindennap]

   2015. október 25. – Évközi 30. vasárnap

   Abban  az   időben:  Tanítványaival   Jézus  Jerikóba   érkezett.   Amikor
   tanítványainak és nagy  tömegnek a kíséretében  elhagyta Jerikót, egy  vak
   koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
   Jézus  közeledik,  elkezdett  kiáltozni:  „Jézus,  Dávid  fia,   könyörülj
   rajtam!” Többen  szóltak neki,  hogy hallgasson,  de ő  annál  hangosabban
   kiáltotta: „Dávid fia,  könyörülj rajtam!”  Jézus megállt,  és így  szólt:
   „Hívjátok ide!”  Odaszóltak a  vaknak: „Bátorság!  Gyere, téged  hív!”  Az
   eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte:  „Mit
   akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus
   erre így szólt hozzá: „Menj, a  hited megmentett téged.” Az pedig  nyomban
   visszanyerte látását, és követte őt az úton.
   Mk 10,46-52

   Elmélkedés:

   Első lépések a hit útján
   Valamikor Noé idejében  kezdődhetett az  egész. Felnézett az  égre, a  nap
   ragyogóan sütött, egy tenyérnyi felhőcske sem látszott az égen.  „Özönvíz?
   Miféle özönvíz?” -  tűnődött magában. Aztán  mégis kiválasztott egy  magas
   hegyet és a tetején  építeni kezdte a bárkát.  Később jött Ábrahám, aki  a
   sivatagba terelte a nyáját, ment  egész családjával, bár fogalma sem  volt
   róla, miként  lesz  nagy  néppé.  Évszázadokkal  később  Mózes  odaállt  a
   Vörös-tenger partjára, háta mögött az egész nép. „Mekkora hatalmas tenger!
   Ezen fogunk  mi  átkelni?  Itt fogunk  megszabadulni  a  minket  fenyegető
   egyiptomiaktól?” - forogtak  a gondolatok a  fejében. Aztán mégis  ráütött
   botjával a  tengerre. Ismét  később a  názáreti leány,  Mária  szemlesütve
   hallgatta az angyal szavait. „Gyermekem  fog születni? Hogyan? Hiszen  még
   férjem sincs?”  - kérdezte  csodálkozva, aztán  mégis kimondta  az  igent.
   Néhány évvel  később  a galileai  halász  Péter fejében  született  meg  a
   kérdés: „Emberhalász?  Miféle  emberhalász  leszek  én?”  Aztán  otthagyta
   bárkáját, hálóit és elindult az őt megszólító vándortanító után.
   Idézhettünk volna még jónéhányat az ószövetség vagy az újszövetség alakjai
   közül, s folytathatnánk a sort az egyháztörténelem nagy  személyiségeivel,
   de talán ez a néhány példa is elegendő annak bemutatására, hogy milyen az,
   amikor valaki  rálép  a  hit  útjára.  Milyen  az,  amikor  valaki  minden
   bizonytalanságot félretesz és  hisz annak  az ígéretnek,  amit Isten  tesz
   neki.
   Napjainkban sok embernél a hit elvesztette jelentőségét. Ennek több oka is
   lehet. Vannak,  akik azt  gondolják, hogy  a hit  mankót jelent  a  gyenge
   emberek számára. Nehezen  állják meg  helyüket a  világban, szükségük  van
   támaszra és úgy gondolják, hogy a vallásban találják meg azt a támogatást.
   Mások azt  állítják,  hogy ők  erősek,  nincs szükségük  erre  a  mankóra,
   megállják  helyüket  az  életben.  Életük  gondjait,  problémáit  a  maguk
   erejéből meg tudják oldani, nincs szükségük égi segítségre. E  gondolkodás
   hátterében tulajdonképpen az áll, hogy az ember önmagában hisz. A másik ok
   az lehet,  hogy  sokan  önbecsapásnak  tartják  a  vallásos  hitet.  Olyan
   dolognak, amely nem igazolható tudományos módszerekkel és az emberek  csak
   azért találták ki maguknak, hogy  biztonságérzetük legyen, de hamis ez  az
   érzés, mert lám, Isten, akiben  és akinek gondviselésében annyira  bíznak,
   éppen a legnehezebb helyzetekben csak hallgat, nem segít, nem mutatja  meg
   erejét.
   Ha megnézzük a példaként említett személyek életét, akkor láthatjuk,  hogy
   a  hit  szilárd  alap,  kiindulópont,   amelyre  az  ember  egész   életét
   felépítheti. Az  első  lépés  a  hit  útján  valóban  az  ismeretlenbe,  a
   bizonytalanba való belépés. Ilyen  bizonytalanok lehettek a vak  Bartimeus
   első lépései is Jézus felé. Már  kifejezte, hogy hisz abban, hogy Jézus  a
   Messiás és  azért  kéri  tőle  a  látást.  Hiszi,  hogy  egyedül  ő  képes
   meggyógyítani. A bizonytalan lépések után megérkezik Jézushoz, aki  csodát
   tesz vele, s ettől kezdve megszűnik benne mindenféle bizonytalanság.
   Van-e bátorságom elindulni a hit útján, Isten titkainak útján?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus! Első lépéseinket óvatosan,  bizonytalanul tesszük meg a  hit
   útján. Az úton,  amely az  Isten-látás élményéhez  vezet. Beismerem  lelki
   vakságomat  és  segítségedet  kérem,  hogy  láthassalak,  felismerhesselek
   téged. Te  meghallod, amikor  téged szólítalak,  mindig meghallod,  amikor
   hozzád fordulok.  Most  is  azzal  a  hittel  járulok  eléd,  hogy  segíts
   hitetlenségemen,  gyógyítsd  lelkemet!  Add,  hogy  a  hit  által   mindig
   felismerjelek téged!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151025.mp3
    

References

   Visible links
   1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-25