[Evangelium] 2015-12-30

[Evangelium mindennap]

   2015. december 30. – Szerda

   Abban az időben, amikor a  gyermek Jézust szülei bemutatták a  jeruzsálemi
   templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
   volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
   özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
   böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
   odament, dicsőítette  Istent, és  beszélt a  gyermekről mindazoknak,  akik
   Jeruzsálem megváltására vártak. Miután  az Úr törvénye szerint  elvégeztek
   mindent, visszatértek  városukba, a  galileai Názáretbe.  A gyermek  pedig
   növekedett és  erősödött;  eltelt  bölcsességgel, és  Isten  kedvét  lelte
   benne.
   Lk 2,36-40

   Elmélkedés:

   Jézus templomi bemutatásának jelenete azzal folytatódik, hogy Simeon  után
   egy Anna nevű prófétanő is megjelenik a templomban. Képzeljük magunk elé a
   jelenetet! Nem a templom legbelsőbb részében, a szertartások helyén, hanem
   annak előcsarnokában vagy a templomon kívül, annak kapujában vagyunk.  Itt
   fogadja az  érkező Józsefet  és Máriát  Anna asszony,  s veszi  karjába  a
   gyermeket, Jézust. Anna tekintete  irányulhatna a templom szentélye  felé,
   hiszen annak ad hálát a Szabadító érkezéséért, akinek a háza, lakóhelye ez
   az épület. Nézhetne akár  az ellenkező irányba  is, tekinthetne azokra  az
   emberekre, akik körülállják őket, s akik hallgatják szavait arról, hogy  e
   gyermek az, akit  a választott  nép évszázadok óta  Isten ígérete  alapján
   várt, s akiben beteljesedtek a prófétai jövendölések.
   Anna azonban nem  a külső  világra és  nem is  az emberekre  néz, hanem  a
   karjában lévő Gyermekre. Tekintete az újszülött arcán nyugszik meg.  Annak
   arcán, akinek szeme minden emberi  tekintetet magához vonz. Mert  mindegy,
   hogy mikor és hol találkozunk Jézussal, e találkozáskor nem érdemes  másra
   néznünk,  csak  egyedül   őrá.  Arca   békességet  sugároz,   megnyugtatja
   szívünket, reménnyel tölt el minket. Ahová ő néz, abba az irányba  érdemes
   nekem is  néznem.  Amerre  ő  halad, nekem  is  abba  az  irányba  érdemes
   indulnom.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Krisztus, aki ugyanaz  „tegnap, ma és  mindörökké,” legyen velünk,  amikor
   térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és  minden
   emberi család  származik.  Ajánljuk  fel  Krisztussal  együtt  a  szeretet
   tanúságtételét, amellyel  Krisztus  mindvégig szeretett  minket.  Az  Atya
   áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az  ő
   szeretete által.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151230.mp3