[Evangelium] 2015-12-26

[Evangelium mindennap]

   2015. december 26. – Szombat, Szent István első vértanú

   Abban az  időben  Jézus így  szólt  tanítványaihoz: Legyetek  óvatosak  az
   emberekkel szemben,  mert  bíróság  elé  állítanak,  zsinagógáikban  pedig
   megostoroznak benneteket. Miattam  helytartók és  királyok elé  hurcolnak,
   hogy tanúságot  tegyetek  előttük  és a  pogányok  előtt.  Amikor  átadnak
   benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek,  hogyan és mit mondjatok.  Abban
   az órában megadatik majd  nektek, hogy hogyan  beszéljetek. Hiszen nem  ti
   fogtok beszélni, hanem  Atyátok Lelke  szól majd  belőletek. Halálra  adja
   akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
   ellen támadnak,  hogy vesztüket  okozzák.  Miattam mindenki  gyűlölni  fog
   titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
   Mt 10,17-22

   Elmélkedés:

   Jézus születésének  örömünnepe  után  az  Egyház  első  vértanúját,  Szent
   Istvánt ünnepeljük.  Még  fülünkbe  cseng  az angyalok  éneke,  de  már  a
   gyűlölködők fogvicsorgatását halljuk. Még magunk előtt látjuk a jószándékú
   pásztorok örömöt sugárzó tekintetét, de már helyükbe lépnek a  gyűlölettől
   eltorzult arcú, köveket ragadó, gyilkos szándékú személyek. A két nap erős
   ellentétét az  igehirdetők  az  Egyház  kezdete  óta  érzik,  s  próbálnak
   rávilágítani arra,  hogy aki  egyszer rálép  a betlehemi  Gyermek  útjára,
   annak  mindhalálig  haladnia   kell  ezen  az   úton.  Krisztus   követése
   elkötelezettséget kíván, ahogyan azt István példája mutatja. Ha a mennyből
   a földre érkező  Jézushoz kötjük  életünket és  kitartunk mellette,  akkor
   számíthatunk arra, hogy ő a földi életből a mennybe emel bennünket.
   Tegnap, karácsonykor azt ünnepeltük,  hogy megnyílik az  ég és alászáll  a
   mennyből az örök  Isten. Megnyílik  ugyanakkor az emberek  szíve is,  akik
   ebben  a  világban  élnek  és  készek  befogadni  Istent.  Boldogok,  akik
   megnyitják életüket a Megváltó előtt. A ma ünnepelt Szent István a  halála
   előtti pillanatokban a megnyílt eget látja és örvendezik annak, hogy Isten
   elfogadja életáldozatát és befogadja őt a mennyországba. Boldog vagyok, ha
   életem minden  napján  arra  vágyakozom, hogy  számomra  is  megnyíljon  a
   mennyország.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, Mária, nem találtál szállást Fiad  számára? Íme, én a szívemet  kínálom
   neki. Igaz, hideg  és méltatlan,  de vajon te  nem Isten  Anyja vagy-e?  A
   kegyelemből mindenható? Minden javak  osztogatója? Cseréld ki a  szívemet,
   tedd hasonlóvá a tiédhez!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151226.mp3