[Evangelium] 2015-12-25

[Evangelium mindennap]

   2015. december 25. – Urunk születése – Karácsony, Éjféli mise

   Azokban a  napokban  Augusztusz császár  elrendelte,  hogy írják  össze  a
   földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
   kormányzója  Kirinusz  volt.  Mindenki   elment  a  maga  városába,   hogy
   összeírják.  Galilea  Názáret  nevű  városából  József  is  fölment  Dávid
   városába, a  judeai Betlehembe,  hogy összeírják  eljegyzett  feleségével,
   Máriával, aki  gyermeket  várt.  Amíg  ott  tartózkodtak,  beteltek  Mária
   napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát,  pólyába
   takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   A környéken pásztorok  tanyáztak a  szabad ég alatt,  nyájukat őrizték  az
   éjszakában. Egyszerre  csak  megállt  előttük  az Úr  angyala,  és  az  Úr
   dicsősége  beragyogta  őket.  Nagyon  megrémültek.  Az  angyal  így  szólt
   hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
   egész népnek.  Ma  megszületett  a  Megváltótok,  az  Úr  Krisztus,  Dávid
   városában. Ez  lesz nektek  a jel:  kisdedet találtok  pólyába takarva  és
   jászolba fektetve.” Az  angyalt hirtelen nagy  mennyei sereg vette  körül.
   Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
   a földön a jóakaratú embereknek!
   Lk 2,1-14

   Elmélkedés:

   Csodák éjszakája
   Marie Luise  Kaschnitz:  A csoda  című  novellájában egy  tengerparti  kis
   szálloda  idős  tulajdonosa  emlékezik  vissza  gyermekkorára.  Csendesen,
   nyugodtan meséli élettörténetét, egyszer sem emeli fel közben hangját. Hét
   éves volt, amikor egy éjszakai hegyomlás  a házukat és a falut a  tengerbe
   söpörte.  Menekülés  közben  megsérült,  teljesen  elveszítette  hallását,
   emiatt beszélt állandóan csendesen. A rajtuk lévő hálóingen kívül mindenük
   odaveszett. Rokonoktól kaptak kissé távolabb egy tengerparti telket,  ahol
   elkezdték építeni házukat,  új életüket. Apja  végezte a kőművesmunkát  és
   anyja cipelte  zsákban a  köveket a  házhoz. Ő,  a süket  gyermek  keveset
   tudott segíteni nekik. Apja amúgy orvos volt, akinek nem volt szíve  pénzt
   elfogadni a helybeliektől, akiket szintén a hegyomlás tett nincstelenné. A
   karácsony előtti  napokban az  anya próbálta  rávenni orvos  férjét,  hogy
   legalább néhány  beteggel fizettessen  valamit, hogy  tudjanak az  ünnepre
   ennivalót és  tűzifát  venni,  de  ő hajthatatlan  volt.  Így  jött  el  a
   szenteste napja. A gyerek  a fűtetlen ház  helyett az udvart  választotta,
   onnan nézte az utcán elhaladó szekereket és a zsibongó embereket. A misére
   nem készült, mert tudta, hogy  az egyetlen rongyos ruhájában anyja  úgysem
   engedné  el  a  templomba.  De  legalább  valami  ennivaló  jól  jönne   a
   szentestére! – tűnődött magában. Egy idő után anyja kijött a házból, leült
   a lépcsőre, imádkozni kezdett. A gyerek is mellé ült, próbálta követni  az
   imát, így várták  együtt a  csodát. A csoda  aztán szinte  szó szerint  az
   égből jött, megállt  egy szekér a  ház előtt és  egy hatalmas zsák  tűzifa
   repült be az udvarra.  Ismeretlen jótevők a  kertkapuhoz két nagy  kosarat
   pakoltak le, de mire az anya és a fiú odaértek, a szekér már el is tűnt az
   utca végén. Az egyik kosárban tojás,  kenyér, hal és többféle ennivaló,  a
   másikban viselt, de  még jó állapotú  ruhák. Örömmel cipelték  a házba  az
   adományt, amelyet egy jószándékú beteg hozott fizetségként. Tüzet  raktak,
   az anyja elkezdte készíteni az  ünnepi vacsorát, közben az újonnan  kapott
   ruhák legszebbikét fiára  adta. Fuss,  még odaérsz a  misére! –  indította
   útnak a templomba. A  fiú szaladt az utcákon,  egészen a templomig.  Éppen
   akkor ért oda, amikor a toronyban meglódultak a harangok. Szinte  hallotta
   hangjukat és az ünneplő sokaság énekét a templomban.
   Karácsony van.  A csodák  éjszakája, a  csodák ünnepe  ez. Jézus  Krisztus
   születésének napja. Az éjféli  szentmise evangéliuma nagyon  tárgyilagosan
   mondja el az időt, a helyszínt  és a körülményeket. Megismerjük a  korszak
   uralkodóit, akik meghatározó személyiségek voltak abban az időben.  Lukács
   evangélista beszámol a  népszámlálásról, ami miatt  Józsefnek és  Máriának
   lakóhelyükről, Názáretből  Betlehembe kellett  menniük. Itt  születik  meg
   Jézus, egészen  egyszerű  körülmények között.  Bár  a születés  helye  egy
   állatok szállásául szolgáló istálló, az evangélista egyáltalán nem  tartja
   méltatlannak e helyet  Isten Fia születésére.  A későbbi idők  igehirdetői
   előszeretettel  hangsúlyozzák   a   betlehemi  istálló   szegénységét   és
   egyszerűségét, olykor kifejezetten  méltatlannak nevezve a  körülményeket.
   De miért is tartanánk annak, ha az evangélium lelkülete nem ezt  sugározza
   és maga  a  mennyei Atya  sem  tartotta méltatlannak?  Isten  talán  azért
   választotta  a  Megváltó  születésének   helyéül  a  szegényes   betlehemi
   istállót, hogy  a  világ  legszegényebb emberei  is  közel  érezhessék  őt
   magukhoz. A mai éjszaka üzenete jómódúaknak és szegényeknek egyaránt szól:
   Megszületett a Megváltó!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, irgalmas  Atyánk!  Karácsony  éjjelén nekünk  szól  az  angyalok
   üzenete a Megváltó születéséről, aki a  te irgalmadat hozza el a  világba.
   Sokszor békétlenek vagyunk, egymás ellen fordulunk, mert ellenséget látunk
   embertársunkban.  Gyakran   türelmetlenek   vagyunk  és   engedjük,   hogy
   indulataink vezessenek minket, és oly nehezen vagyunk képesek megbocsátani
   másoknak. Költözzön szívünkbe az irgalom  és a megbocsátás érzése!  Töltse
   el családjainkat  a  tőled származó  irgalom!  A te  csodálatos  ajándékod
   előttünk fekszik a betlehemi jászol szalmáján, aki a világ  Megváltójaként
   megbocsátást hoz mindenkinek.

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151225.mp3