[Evangelium] 2015-12-27

[Evangelium mindennap]

   2015. december 27. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

   Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
   Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.  Az
   ünnepnapok  elteltével  hazafelé   indultak.  A   gyermek  Jézus   azonban
   Jeruzsálemben maradt  anélkül,  hogy  szülei észrevették  volna.  Abban  a
   hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor  keresni
   kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
   Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
   Három nap  múlva találtak  rá  a templomban,  amint  a tanítók  közt  ült,
   hallgatta és  kérdezgette őket.  Akik csak  hallgatták, mind  csodálkoztak
   okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
   Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
   én bánkódva  kerestünk  téged.”  Ő azt  felelte:  „Miért  kerestetek?  Nem
   tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették, mit
   akar ezzel mondani.  Akkor hazatért  velük Názáretbe,  és engedelmes  volt
   nekik. Szavait  anyja  mind  megőrizte szívében.  Jézus  pedig  növekedett
   bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.
   Lk 2,41-52

   Elmélkedés:

   Menekült voltam
   Egy művészettörténeti könyvben találok rá egy érdekes fametszetre az  1500
   körüli évekből, amely a Szent Család Egyiptomból való hazatérését  mutatja
   be. Ne gondoljunk hagyományos ábrázolásra, sivatagi tájra, szamarat vezető
   Szent Józsefre vagy  szamárháton ülő  Máriára! Az  alkotót egyáltalán  nem
   zavarta, hogy az Egyiptom és a galileai Názáret közti távolság gyalogosan,
   szárazföldön bejárható,  mert ő  úgy  képzelte, hogy  a Szent  Család  egy
   kisebb vitorlás  hajón, egy  egyszerű bárkán  utazik hazafelé.  Szívderítő
   látvány a fedélzeten szundikáló Szent  József, a talán imádkozó Mária,  az
   árbockosárhoz felmászó  angyalok és  a hajókötélbe  kapaszkodó Jézus,  aki
   kicsiny gyermekként kezével az útirányt mutatja vagy talán az égre  mutat.
   A tenger nyugodt, a szél sem  fúj, a vitorlák felcsavarva. A Szent  Család
   tagjain kívül egyetlen  ember sincs a  hajón, nincsenek utasok,  nincsenek
   matrózok és hajóslegények, de még kapitány, kormányos sincs. De akkor  kié
   ez a hajó? Talán Szent József olyannyira meggazdagodott a munkájából, hogy
   saját hajót  vett,  amivel  aztán évek  múlva  hazatérhetett  családjával?
   Aligha. És ki kormányozza, ki vezeti ezt a hajót? A középkori alkotó talán
   egy hajós vagy  hajóval többször utazó  személy lehetett, aki  feltehetően
   azt akarta sejtetni, hogy az események, az Egyiptomba való menekülés és az
   onnan való hazatérés hátterében  az isteni gondviselés  áll. A kis  Jézus,
   Mária és  József angyalok  kíséretében oda  utaznak, ahová  a  gondviselés
   vezeti őket.
   A világsajtó  képei villannak  be  az elmúlt  hónapokból. Az  egyiken  egy
   katonai járőrhajó  személyzete  menti a  tengeren  lélekvesztővel  átkelni
   akarókat. Egy  másikon szögesdróttal  körülvett menekülttáborban  sorsukat
   tétlenül váró  emberek.  Egy harmadikon  kamionra  felkapaszkodó  emberek,
   akiknek minden vagyona belefér egy kis hátizsákba. A következőn  takaróval
   letakart kisgyermekek. Mintha csak aludnának. Ők már örökre alszanak, mert
   nem  tudtak  elmenekülni  a  háború  elől.  Szívszorító  látvány.  Bárcsak
   mindenki el  tudna menekülni  az életét  fenyegető veszély  elől!  Bárcsak
   minden hazáját elhagyóra úgy tekintene  mindenki, mint menekültre, és  nem
   mint  potyautasra,  a  szociális  háló  haszonélvezőjére  vagy   illegális
   bevándorlóra!  Napjainkban  Szent   Józsefnek  embercsempészeket   kellene
   lefizetnie,  hogy  betonfalak   alatti  titkos   alagutakon  és   átvágott
   szögesdrótkerítéseken át menekülhessen Máriával és a kis Jézussal.  Egykor
   nekik is menekülniük kellett a gyilkos emberi szándék elől, mert  életüket
   veszély fenyegette. Az isteni  gondviselésnek köszönhető, hogy egy  távoli
   földön, idegen országban menedékre találtak és évek múlva  visszatérhettek
   saját  hazájukba.  Bárcsak  napjaink  menekültjei  is  biztonságos  helyre
   találnának!   Bárcsak   jószándékú    befogadókra   találnának!    Bárcsak
   biztonságot, nyugalmat találnának a menekülő családok! Bárcsak béke  volna
   mindenütt a világban, hogy senkinek se kelljen elhagynia hazáját!  Bárcsak
   mindenki megértené az irgalmasság üzenetét és jócselekedetnek tekintené  a
   vándorlók és menekültek  befogadását! Bárcsak  az éhezők,  a szomjazók,  a
   ruhátlanok és a betegek mellett  a menekültekben is felismernénk  Krisztus
   arcát! Bárcsak nekünk is mondhatná Krisztus a végső ítéleten: Jöjjetek  és
   vegyétek birtokba a nektek készített országot! Mert menekült voltam és  ti
   befogadtatok.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézusunk,  aki  magad  is  családban  születtél  és  éltél,  hozzád
   fordulunk a családokért.  Mutasd meg az  igazi családi boldogságra  vezető
   utat  a  fiataloknak!  Segítsd  az  édesanyákat  és  a  feleségeket,  hogy
   édesanyád,  Mária  példáját  kövessék  az  áldozatokat  vállaló   szeretet
   mindennapi  megélésében!  Segítsd  az  édesapákat  és  a  férjeket,   hogy
   védőszentjüknek és példaképüknek tekintsék Szent Józsefet, aki szeretettel
   és  hűséggel   gondoskodott   családjáról.   Tanítsd   engedelmességre   a
   gyermekeket szüleik  iránt! Add,  hogy minden  család otthonra  leljen  és
   békében éljen!

    
   A   mai    olvasmány    és    a    zsoltár    szövege    itt    olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151227.mp3