[Evangelium] 2014-09-29

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 29. – Hétfő

   Költői látomás egy égi gyűlés-jelenetről:
   Egy napon amikor eljöttek az Isten angyalai, hogy az Úrnál jelentkezzenek,
   a sátán is ott volt közöttük.
   Az Úr megkérdezte tőle: „Honnét jössz?”
   A sátán így felelt: „Szerte bolyongtam a földön, és bejártam azt.”
   Az Úr megkérdezte: „Észrevetted-e szolgámat,  Jóbot? Nincs a földön  hozzá
   hasonló férfi, feddhetetlen és igaz, istenfélő, és nincs benne gonosz.”
   A sátán  erre megkérdezte:  „Vajon ok  nélkül istenfélő-e  Jób? Hiszen  te
   megoltalmaztad őt, a házát és  egész vagyonát; megáldottad keze  munkáját,
   és gyarapítottad jószágait.  De bocsásd csak  rá egy kissé  a kezedet,  és
   nyúlj  hozzá  vagyonához,  akkor  bizony  szemtől  szembe  káromolja  majd
   nevedet.”
   Ezt mondta erre  az Úr a  sátánnak: „Nos, a  kezedbe adom mindenét,  amije
   van; őrá azonban  ne nyújtsd ki  kezedet!” Erre eltávozott  a sátán az  Úr
   színe elől.
   Amikor pedig egy napon Jób  fiai és leányai elsőszülött bátyjuknál  voltak
   együtt lakomán, egy hírnök Jóbnak ilyen hírt hozott:
   „Ökreid éppen szántottak,  és szamaraid ott  legeltek mellettük, amikor  a
   szabeusok megjelentek, s rajtuk  ütöttek; szolgáidat kardélre hányták,  és
   mindent elraboltak. Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.”
   Még beszélt,  amikor jött  egy másik  hírnök is,  és ezt  mondta:  „Villám
   csapott le az égből, és megölte juhaidat és szolgáidat. Csak én menekültem
   meg egyedül, hogy hírt  hozzak neked.” De még  ez sem fejezte be  szavait,
   jött egy  újabb hírhozó,  és  ezt mondta:  „A káldeusok  három  csoportban
   meglepték  tevéidet,  és  elhajtották  azokat;  szolgáidat  pedig  karddal
   megölték. Csak én maradtam  meg egyedül, hogy hírt  hozzak neked.” Míg  ez
   beszélt, megint  jött egy  hírhozó, és  ezt mondta:  „Elsőszülött  fiadnál
   ettek-ittak fiaid és leányaid,
   amikor hirtelen hatalmas vihar támadt a sivatag felől, megrendítette a ház
   négy sarkát, úgyhogy  az összeomlott, és  rászakadt gyermekeidre, és  mind
   meghaltak. Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt hozzak neked.”
   Jób ekkor fölkelt, és a gyász jeléül megszaggatta ruháit, haját  lenyírta,
   leborult a földre, és  így imádkozott: „Mezítelennek  szült anyám, és  így
   térek az  anyaföldbe  is. Az  Úr  adta, az  Úr  elvette, (amint  az  Úrnak
   tetszett, úgy  lett), legyen  áldott az  Úr neve!”  Mindezek ellenére  nem
   vétkezett Jób az ajkával, és nem beszélt semmi dőreséget sem Isten ellen.
   Jób 1,6-22

   Zsoltár: Válasz: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat. 15a. vers.
   Előénekes: Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, * figyelj könyörgő szavamra.
   Fogadd el imámat, * ajkam nem mond hamisságot.
   Hívek: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat.
   E: Színed előtt  hangozzék felmentő  ítélet rólam, *  hiszen az  igazságot
   nézi szemed.
   Vizsgáld meg szívemet, látogass meg éjjel, † tűzpróbának vess alá engem, *
   és nem lelsz bennem gonoszságot.
   H: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat.
   E: Istenem, hozzád kiáltok, mert  te meghallgatsz engem, * fordítsd  felém
   füledet, és hallgasd meg ajkam igéit.
   Csodálatos irgalmadat mutasd meg, * mentsd meg az ellenségtől azokat, akik
   jobbodban bíznak.
   H: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat.
   Zsolt 16,1.2-3.6-7

   Evangélium:
   Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a  legnagyobb
   közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy  gyermeket,
   maga mellé állította,  és így  szólt tanítványaihoz: Aki  befogadja ezt  a
   gyermeket az én  nevemben, engem fogad  be. Aki pedig  engem befogad,  azt
   fogadja be,  aki  engem küldött.  Mert  aki  a legkisebb  köztetek,  az  a
   legnagyobb. Ekkor  János vette  át a  szót: Mester,  láttunk valakit,  aki
   ördögöt űzött ki a  te nevedben. Megtiltottuk neki,  mert nem követ  téged
   velünk együtt.  Jézus így  válaszolt:  Ne tiltsátok  meg, mert  aki  nincs
   ellenetek, az veletek van.
   Lk 9,46-50

   Elmélkedés:

   Minden ember gyermekkorában a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a
   viselkedés szabályait, mint magatartási formákat. Nem képes még arra, hogy
   megkülönböztesse a jót és a rosszat, nem tud még ítéletet alkotni, hogy mi
   válik javára és mi nem. Nem képes továbbá arra sem, hogy önálló döntéseket
   hozzon, hanem rábízza magát szüleire, akik gondoskodnak róla. Jézus nem
   tökéletes és hibátlan emberekből hozta létre közösségét. Tanítványai és
   apostolai emberi gyarlóságokkal rendelkeztek és bizonyára küzdöttek is
   ellene. Őket is megkísértette időnként a nagyravágyás és a versengés
   szelleme, miként ez a mai evangéliumban szerepel. Ezen elképzeléseikkel
   szemben Jézus egy gyermeket állít eléjük példaképként, aki nem akar és
   koránál fogva nem is képes mások felett uralkodni, hanem elfogadja
   kicsinységét, mások vezetését és irányítását.
   Ezzel a gyermeki lélekkel kell minden tanítványnak és kereszténynek
   engedelmeskednie Jézusnak, és megtanulni tőle az alázatosságot és a
   szolgálatot. Jézustól tanuljuk meg, hogyan kell emberként élnünk. Isten
   Fia, Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy megmutassa nekünk az emberi
   élet értelmét és célját. Érdemes rábíznunk magunkat, hogy megmutassa az
   Atyához vezető utat. Ebben az értelemben követendő többek között számunkra
   a gyermekek életmódja. A versengés helyett tudom-e minden helyzetben az
   alázatos szolgálatot választani?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Igazán szomorú dolog, hogy olyan nagyra vagyunk egyes dolgokkal, amiket,
   Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly
   nagy számmal volnának is! Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe
   a Te dicsőségedre! Ó, Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már annyira
   szeretsz!
   Avilai Szent Teréz

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140929.mp3