[Evangelium] 2014-09-28

2014. Sze. 28., V, 01:00:01 CEST

   2014. szeptember 28. – Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

   Így szól az Úr: „Azt mondjátok:  Nem igazságos az Úr útja. Halljátok  hát,
   Izrael háza: Vajon  az én  utam nem igazságos?  Nem inkább  a ti  útjaitok
   hamisak? Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor
   emiatt hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg.
   Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amelyet elkövetett, s a törvényhez és az
   igazsághoz igazodik, megmenti  életét. Belátja bűneit  és elfordul  tőlük,
   azért életben marad és nem hal meg.”
   Ez 18,25-28

   Zsoltár: Válasz: Emlékezzél meg, Uram, * irgalmasságodról.
   Előénekes: Utaidat,  Uram,  mutasd meg  nekem,  * ösvényeidre  taníts  meg
   engem.
   Taníts és  vezess igazságod  szerint,  † mert  te vagy  üdvözítő  Istenem,
   szüntelenül benned bízom.
   Hívek: Emlékezzél meg, Uram, * irgalmasságodról.
   E: Irgalmasságodról emlékezzél meg, Uram, * és könyörületességedről,  mely
   öröktől való.
   Ne emlékezzél ifjúságom bűnére és vétkére, * jóságodban, Uram, gondolj rám
   irgalommal.
   H: Emlékezzél meg, Uram, * irgalmasságodról.
   E: Az Úr igazságos és jóságos, * ezért a bűnösöknek is utat mutat.
   Az alázatost a jóban vezérli, * a szelídet útjára tanítja.
   H: Emlékezzél meg, Uram, * irgalmasságodról.
   Zsolt 24,4bc-5.6-7.8-9

   Szentlecke:
   Testvéreim! Ha  ér valamit  a Krisztusban  adott buzdítás,  a  szeretetből
   fakadó intelem,  a  lelki  közösség,  a  bensőség  és  együttérzés,  akkor
   tegyétek  örömömet  teljessé  azáltal,  hogy  egyetértetek,  egy   szívvel
   szerettek, és egy lélekkel ugyanarra törekedtek. Vetélkedésből ne tegyetek
   semmit,  sem  hiú  dicsőségvágyból!   Egyik  a  másikat  tekintse   inkább
   alázatosan önmagánál  kiválóbbnak! Ne  keresse senki  csak a  maga  javát,
   hanem a másét is!
   Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban  volt.
   Ő, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan  dolognak,
   amelyhez feltétlenül  ragaszkodnia  kell,  hanem  szolgai  alakot  öltött,
   kiüresítette önmagát, és hasonló lett  az emberekhez. Megalázta magát,  és
   engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.
   Ezért Isten felmagasztalta őt,  és olyan nevet  adott neki, amely  felette
   áll minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a  mennyben,
   a  földön  és  az  alvilágban,  s  minden  nyelv  hirdesse  az   Atyaisten
   dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr!
   Fil 2,1-11

   Evangélium:
   Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi
   a véleményetek? Egy  embernek két fia  volt. Odament az  egyikhez, és  így
   szólt hozzá:  Fiam,  menj ki  ma,  és dolgozz  a  szőlőben! –  A  fiú  azt
   válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament  a
   másikhoz, és  annak is  szólt. Az  így válaszolt:  Szívesen, uram!,  menni
   azonban nem ment. Kettőjük közül  melyikük teljesítette az apa  akaratát?”
   Azt felelték: „Az első.”
   Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők
   megelőznek bennetek  Isten  országában.  Mert  eljött  hozzátok  János  az
   igazságosság útján járva, és  ti nem hittetek neki,  a vámosok és  utcanők
   viszont hittek neki. És ti, akik  mindezt láttátok, még utólag sem  tértek
   jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
   Mt 21,28-32

   Elmélkedés:

   A sorok között olvasva
   Egy plébános a vasárnapi prédikációt azzal kezdte, hogy megkérdezte a
   híveket, ki szokott újságot olvasni? Szép számmal tették fel a kezüket a
   jelenlévők. Következő kérdése arra irányult, hogy ki szokott
   szépirodalmat, verseket, drámákat, regényeket olvasni. Erre már kevesebben
   jelentkeztek. Harmadszorra azt kérdezte, hogy ki olvas tudományos
   könyveket, vagy olyan szakkönyveket, amelyek a munkájához, a szakmájában
   való fejlődéshez szükségesek. A hívek ugyan nem értették a plébános
   kérdéseinek okát, de erre is nagy számban jelentkeztek, főként a
   fiatalabbak. Végül pedig azt kérdezte, hogy ki szokott rendszeresen
   Szentírást, Bibliát olvasni. Mindössze néhány kéz maradt a magasban. A
   hívek összenéztek és egy kicsit szégyenkeztek is talán.
   Természetesen nem a megszégyenítés volt a plébános szándéka, hanem így
   akarta bevezetni a Szentírás vasárnapján mondanivalóját. És mindez nem egy
   munkahelyen vagy olyan helyen történt, ahol vallásukat gyakorlók és nem
   hívők egyaránt összegyűlnek, hanem egy templomban, olyan emberek között,
   akik magukat hívőnek tartják, rendszeresen, azaz legalább vasárnaponként
   részt vesznek a szentmisén. Mondhatjuk, hogy egy ilyen társaságban, a
   hívők közösségében elvárható volna, hogy mindenki olvassa naponta a
   Szentírást, Isten üzenetét, hiszen ez keresztény életünk egyik alapja, még
   sincs így. Valószínűleg nem csak a példában említett helyen született
   ilyen gyenge eredmény, hanem másutt is hasonló volna a tapasztalat.
   Sajnos a keresztény emberek könnyen megfeledkeznek a szentírásolvasás
   fontosságáról, de talán a mai ünnep, a Szentírás vasárnapja elgondolkoztat
   bennünket. Istennek van mondanivalója, üzenete számunkra. Figyeljünk oda
   útmutatásaira! Hitünk szerint a Szentírás tévedésmentesen tartalmazza
   Isten szavát. Némelyek azt mondják, hogy a Biblia egy régi, elavult könyv.
   Hogyan tudna eligazítást adni a XXI. században élő embernek? Miért
   olvassunk ósdi, több ezer éves szövegeket? Lehet-e évezredes messzeségből
   a bibliai szövegeknek mondanivalója korunk embere számára? Igen, nem
   tagadjuk: a Biblia a múltból szól hozzánk, a világ egyik legrégibb könyve.
   De mindjárt tegyük hozzá, hogy nem csak a múltból szól, hiszen az
   örökkévaló Isten üzen általa. És az örökkévaló Isten úgy közölte üzenetét
   és azt a szent írók úgy jegyezték le az isteni sugalmazásnak köszönhetően,
   hogy abban minden kor embere felfedezheti, megtalálhatja a neki szóló
   üzenetet.
   Hogyan olvassuk a Szentírást? A tudományos igényességet, a vitatott
   kérdések eldöntését hagyjuk a szentírástudósokra! De az igényességről ne
   mondjunk le! Egy katolikus hívő olvasson katolikus fordítást, a más
   felekezethez tartozó keresztény pedig olyat, amit gyülekezete ajánl
   számára! Lehetőleg olvassunk újabb fordításokat és ne a múlt század elején
   készülteket. Az újabb fordítások ugyanis jobban tükrözik a mai
   nyelvhasználatot anélkül, hogy elferdítenék a bibliai szövegek eredeti
   mondanivalóját. A szövegek szószerinti értelmén túl keressük a lelki
   mondanivalót, a szöveg mélyebb értelmét, azt, hogy mit akar Isten mondani
   nekünk, azaz olvassunk a „sorok között.” Olvassuk a Szentírást azzal a
   készséggel, hogy meg akarjuk mindazt tenni, amit Isten közöl velünk.
   Olvassuk hittel, imádságos lelkülettel és az Istenkeresés vágyával!
   © Horváth István Sándor

   Imádság:

   Örökkévaló Isten! Szomjazom tanításodat, kutatom az igazságot, keresem az
   örök élet igéit. Hiszem, hogy a Szentíráson keresztül te szólsz hozzám, te
   vezetsz engem az üdvösség felé. Adj nekem türelmet, kitartást,
   figyelmességet, tanulékony lelket és alázatot! Add, hogy készséges legyek
   mindannak megvalósítására, amit üzenetedből megértek. Kinyilatkoztatott
   szavad és a megtestesült Ige, Jézus Krisztus legyen számomra a mindennapi
   lelki táplálék és a hit szerinti élet forrása!

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140928.mp3