[Evangelium] 2014-09-30

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 30. – Kedd

   Jób – reménytelen helyzetében – elátkozza születése napját:
   Vesszen a nap,  amelyen megszülettem, és  az éj is,  amelyen azt  mondták:
   „Fiú fogantatott.”  Miért is  nem haltam  meg még  születésem előtt?  Vagy
   miért nem pusztultam  el mindjárt,  amikor megszülettem?  Miért is  vettek
   ölbe, és miért  adott nekem anyám  tejet? Úgy most  csendben alhatnék,  és
   békességben nyugodnék  a  királyokkal  és  országok  főivel  együtt,  akik
   felépítették maguknak kő-romjaikat.  Vagy pihenhetnék fejedelmekkel,  akik
   aranyban bővelkedtek, és akik ezüsttel töltötték meg házaikat. Lennék akár
   idétlen  és  elásott  gyermek,  vagy  holt  anyának  napvilágra  nem  jött
   gyermeke. Ott  felhagynak a  gonoszok már  a tombolással,  és  megpihennek
   mind, akikben az erő megfogyatkozott. A vaksi nyomorultnak mire is való  a
   fény, és mire jó  az elkeseredett léleknek az,  hogy él? Aki várva  várja,
   annak nem  jön a  halál,  pedig jobban  keresi,  mint ahogy  az  elrejtett
   kincset kívánják megtalálni, és végül is örvendezve ujjongana, ha  sírjára
   végre rátalálna. Mire való az élet az embernek, akinek útja el van rejtve,
   akit Isten homályba burkolt?
   Jób 3,1-3.11-17.20-23

   Zsoltár: Válasz: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé! 3a. vers.
   Előénekes: Uram, szabadító Istenem, * tehozzád kiáltok éjjel-nappal.
   Imádságom jusson színed elé, * hajlítsd füledet kérésemre.
   Hívek: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
   E: Mert  a  lelkem tele  gyötrelemmel,  * és  életem  közel van  a  holtak
   országához.
   A sírba szállók közé sorolnak, * olyan ember vagyok, aki végét járja.
   H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
   E: A halottak  között van a  fekhelyem, * mint  aki megsebesítve a  sírban
   alszik,
   akinek már emlékét sem őrzik többé, * és aki már kiszakadt a kezedből.
   H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
   E: A verem  mélyére vetettél,  * a sötétségbe  és a  halál árnyékába.  Rám
   nehezedett súlyos haragod * örvényeid fölöttem összecsapnak.
   H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
   Zsolt 87,2-8

   Evangélium:
   Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
   elhatározta, hogy Jeruzsálembe  megy. Követeket küldött  maga előtt.  Ezek
   elindultak,  betértek  a  szamaritánusok  egyik  falujába,  hogy  szállást
   készítsenek neki.  De  azok  nem fogadták  be  Jézust,  mert  Jeruzsálembe
   tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:  „Uram,
   akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő
   hozzájuk fordult és  megfeddte őket: „Nem  tudjátok, hogy milyen  lelkület
   van bennetek. Az Emberfia nem  azért jött, hogy az embereket  elpusztítsa,
   hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
   Lk 9,51-56

   Elmélkedés:

   Jézus elindul Jeruzsálembe. Egyedül ő tudja, milyen szenvedés és dicsőség
   vár majd rá ebben a városban. Csak ő tudja, hová vezet az út, amelyen most
   elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal találkozik, akik nem fogadják
   be. A szamaritánusok magatartása a több évszázada tartó ellenségeskedéssel
   magyarázható, a Jeruzsálembe tartó és területükön áthaladó zsidók számára
   nem biztosítottak szállást. Ő nem törődik a visszautasítással, hanem
   továbbmegy.
   Az elutasítás miatt az apostolokban felébred a rosszindulat és a
   bosszúvágy. Isten bosszúját akarják lehívni azokra, akik nem fogadják be
   Mesterüket és őket. Ebből látjuk, hogy az apostolok nem értik, hová tart
   Jézus. Pusztítást szeretnének, mert nem értik, hogy Jézus megmenteni jött
   az embereket.
   A tanítványok csak lassan tanulták meg a nyitottságot és a türelmet, amit
   nekünk is el kell sajátítanunk. Türelmetlenséggel, bosszúállással,
   versengéssel, hatalomvággyal és veszekedéssel nem lehet Isten országát
   építeni. Nem szabad senkit sem kiközösítenünk vagy elutasítanunk, hanem
   próbáljunk meg segíteni.
   Jézust nem állítja meg sem a nép értetlensége, sem az apostolok rossz
   lelkülete. Nem áll meg, hogy tanítsa őket, hiszen nincs már erre idő.
   Továbbindul az úton, amelyről nem lehet visszafordulni, s amely a
   Golgotára, s a síron át a dicsőséges feltámadáshoz vezet. Küldetéstudata
   erősítse bennünk az elkötelezettséget!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mária, a zarándok emberiség Anyja, „imádkozzál érettünk, most és halálunk
   óráján.” Ölelj minket szorosan Jézushoz, a te szeretett Fiadhoz és a mi
   testvérünkhöz, az élet és a dicsőség Urához.
   Szent II. János Pál pápa

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140930.mp3