[Evangelium] 2014-09-27

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 27. – Szombat

   A Prédikátor szól:
   Te, ifjú, örvendj fiatal korodban,
   és légy jókedvű ifjúságod napjaiban!
   Követheted ugyan, amit szíved kíván és szemed lát,
   de tudd meg, hogy mindezekért Isten előtt felelősséggel tartozol!
   Elűzheted a búbánatot szívedből,
   és óvhatod testedet a betegségektől,
   az ifjúkor és a fiatalság akkor is mulandó!
   Gondolj Teremtődre ifjúságod idején is,
   mielőtt meglepnek a nyomorúság napjai,
   mert eljönnek az évek, amelyekről azt mondod:
   „Ezek már nincsenek kedvem szerint!”
   Mielőtt ugyanis homályba hull a nap, a fény, a hold, a csillagok;
   amikor eső után újra felhők jönnek;
   amikor már reszketnek testőreid (a kezeid),
   és ingadoznak erős harcosaid (a lábaid),
   elfogynak őrlő lányaid (a fogaid),
   és nem őrölnek tovább;
   az ablakban leskelődőket (két szemedet) pedig
   már homály födi;
   amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtóid (füleid),
   a malom zaja (beszéded) pedig elcsendesül;
   amikor a madárfüttyre már ébren leszel,
   és az énekes leányok dalát csak nehezen hallod meg;
   amikor szédülsz a magasban,
   és félsz az úton;
   amikor virágzik a mandulafa,
   a sáska jóllakik és nehezen vánszorog,
   a kapor beérik és széthullatja magvait,
   akkor gyógyfüveid már mit sem érnek neked,
   mert elindulsz örök hajlékod felé,
   s jajgatva járnak-kelnek utcádban a siratók.
   Vigyázz tehát, mert mielőtt elszakad az ezüstfonál,
   és megreped az aranyedény,
   darabokra törik a forrásnál a korsó,
   és összetörik a kútnál a kerék,
   már visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett,
   és az éltető lehelet teremtő Istenéhez tér.
   Minden csak hiábavalóság, mondja a Prédikátor,
   csupa hiábavalóság!
   Préd 11,9-12,8

   Zsoltár: Válasz: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
   Előénekes: Te  a halandót  ismét  porrá teszed,  * így  szólsz:  „Térjetek
   vissza, emberek fiai.”
   A te szemedben ezer év akár a  tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy  őrállás
   éjszaka.
   Hívek: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
   E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom.
   Mint a fű,  mely reggel  kisarjad és fölvirul,  * de  estére elfonnyad  és
   elszárad.
   H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
   E: Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre  neveljük
   szívünket.
   Térj hozzánk, Urunk meddig vársz még? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
   H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
   E: Áraszd ránk irgalmadat, * hogy mindenkor örvendjünk és ujjongjunk.
   Ragyogjon fölöttünk Urunknak, Istenünknek  jósága, † áldott legyen  kezünk
   minden műve, * kísérje áldásod kezünk minden munkáját!
   H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
   Zsolt 89,3-6.12-14 és 17

   Evangélium:
   Az ördögtől megszállott fiú  meggyógyítása után a tanítványok  csodálattal
   tekintettek Jézusra. Ő azonban  figyelmeztette őket: Véssétek  szívetekbe,
   amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.
   De azok nem értették  meg ezt a beszédet,  és igazi értelme rejtve  maradt
   előttük. Kérdezni azonban nem mertek e szavak értelme felől.
   Lk 9,43b-45

   Elmélkedés:

   A gyógyítások és csodák láttán a tanítványok csodálattal tekintenek
   Jézusra, amely az elismerésnek és az elfogadásnak a jele. A tanítványok
   mellett a nép szintén ugyanilyen ámulattal hallgatja szavait, s részese a
   számos gyógyításnak. Mindenki lelkes, szívesen követik Jézust, örömmel
   vannak mellette, mert lenyűgözi őket isteni hatalma, amellyel tanít és
   gyógyít. Ő azonban tisztában van vele, hogy a lelkesedés nem fog örökké
   tartani.
   Nyíltan beszél övéinek a rá váró szenvedésekről és haláláról. Elfogása,
   szenvedése és kereszthalála valóban olyan esemény lesz, amely megdöbbenti
   az apostolokat, akiknek hite a mostani csodálat és sok tanítás ellenére
   meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása adja meg nekik az erősítést.
   Amikor a nép vezetői az Úr ellen fordulnak és az életére törnek, sokan
   elfordulnak tőle, mert szenvedésének és halálának látása már nem
   csodálatot ébreszt bennük. Itt már kevés is volna a csodálat. Részvét és
   együttérzés szükséges, és mindenekelőtt bűnbánat. És a szeretet, amely a
   szenvedésekben is megerősítést, reményt ad.
   Fontos mozzanat, hogy amikor beteljesednek a szenvedésről szóló
   jövendölések, a tanítványok és apostolok valamennyien elmenekülnek. Ebben
   is Isten szándékát kell látnunk, aki azt akarta, hogy Jézus egyedül
   vállalja a szenvedéseket és egyedül hajtsa végre a megváltást. A megváltó
   kereszthalál az ő személyes áldozata.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te Egyszülött
   Fiadnak. Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad,
   hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Szentlélek, jöjj,
   és taníts meg Isten dicsőségére, az ő akaratát megcselekedve, mindenkor
   hitben és alázatban élni. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts,
   hogy a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140927.mp3