[Evangelium] 2014-09-26

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 26. – Péntek

   A Prédikátor így tanít:
   Mindennek megvan a maga ideje,
   és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében:
   Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,
   ideje az ültetésnek, és ideje a betakarításnak.
   Ideje van az ölésnek, és ideje a gyógyításnak,
   ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.
   Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek,
   ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.
   Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének,
   ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.
   Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek,
   ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
   Ideje van az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak,
   ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
   Ideje van a szeretetnek, és ideje van a gyűlölködésnek,
   ideje a háborúnak, és ideje a békének.
   Mi haszna van az embernek a fáradtságából?
   Figyeltem azt a vesződséget,
   amelyet Isten az emberek fiainak adott,
   hogy bajlódjanak vele.
   Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében.
   Isten a világot átadta az embernek, hogy kutassa azt,
   de az ember nem tudja teljesen kifürkészni Isten művét,
   amelyet ő kezdettől fogva végbevisz.
   Préd 3,1-11

   Zsoltár: Válasz: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
   Előénekes: Áldott legyen az Úr, ő  az én segítségem, † ő tanította  harcra
   kezemet, * és ujjaimat viadalra.
   Hívek: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
   E: Ő az én irgalmasságom és erősségem, * menedékem és szabadítom;
   ő a védőpajzsom, benne remélek, * aki uralmam alá veti népemet.
   H: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
   E: Uram, ki az  ember, hogy törődöl  vele, * az  ember fia, hogy  gondolsz
   reá?
   Hiszen olyan az ember, mint a szellő, * napja pedig, mint a suhanó árnyék!
   H: Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem!
   Zsolt 143,1a és 2abc.3-4

   Evangélium:
   Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak  vele,
   megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így  válaszoltak:
   „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont  a
   régi próféták közül támadt fel valaki.”
   Ő tovább kérdezte:  „Hát ti  kinek tartotok engem?”  Péter válaszolt:  „Az
   Isten Fölkentjének.”  Jézus  rájuk  parancsolt, hogy  ezt  ne  mondják  el
   senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
   főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
   Lk 9,18-22

   Elmélkedés:

   Az evangéliumokban megfigyelhető, hogy amikor valami fontos esemény van
   készülőben vagy valamilyen lényegi tanítás fog elhangzani, akkor ezt
   megelőzően Jézus imádkozik. Nyilvános működésének kezdetén imádkozni megy
   a pusztába, imádkozik az apostolok kiválasztása előtt, imát mond több
   csoda megtétele előtt, imádkozik az utolsó vacsorán, majd szenvedésének
   kezdetén a Getszemáni-kertben és a kereszten is az imádság szavai szólnak
   ajkáról.
   A mai evangéliumi szakasz szintén azzal kezdődik, hogy az Úr egyedül
   imádkozik, s ebből már előre sejthetjük, hogy valami jelentős esemény fog
   történni. Péter vallomása Jézus személyéről fontos kijelentés, amelyből
   megtudhatjuk, hogy Isten Fölkentje, s ez a kijelentés Jézus messiási
   kilétére vonatkozik. Fontos, hogy Jézus nem „önmagában” Messiás, hanem az
   Isten által felkent Messiás. A Fiú tehát az Atyához tartozik, az ő nevében
   cselekszik, az ő akaratának megfelelően hajtja végre messiási küldetését.
   Az apostolok állandóan Mesterük közelében vannak. Nyitottak és befogadóak
   mindarra, amit az Úr tanít. Nem kíváncsiskodás ez részükről, hanem az Úr
   iránti elkötelezettség jele.
   Ha arra törekszem, hogy minél többet legyek Jézus közelében, egyre jobban
   megismerhetem őt, s megérthetem tanításának titkát. Az apostolokhoz
   hasonlóan meg kell tanulnom, hogy úgy éljek, ahogyan Jézus. Úgy tekintek-e
   rá, mint Messiásra és Megváltómra? Megvallom-e hitemet?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram! Te látod, hogy hányszor viselkedek a gonosz szőlőművesek módjára,
   akik nem adták meg gazdájuknak a termést, elárulták őt. Sokszor én sem
   adom meg neked, amit kérsz, hogy szeresselek és szolgáljalak téged és
   embertársaimat… Én is elárullak bűneimmel, szeretetlenségemmel. Bocsáss
   meg, kérlek, és segíts, hogy újra és újra téged válasszalak, és megadjam a
   termést, mint a jó szőlőművesed.

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140926.mp3