[Evangelium] 2014-09-16

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 16. – Kedd

   Testvéreim! A test ugyan egy, de sok  tagja van. A testnek ez a sok  tagja
   azonban mégis egy test. Így van ez Krisztussal is.
   Mi ugyanis, akár  zsidók, akár  pogányok, akár  rabszolgák, akár  szabadok
   vagyunk, mindnyájan egy testté lettünk a keresztségben az egy Lélek által.
   Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.
   Mert a test nem  egyetlen tagból áll, hanem  sokból. Ti pedig  Krisztusnak
   teste vagytok,  s  egyenként  tagjai. Ám  az  Egyházban  Isten  némelyeket
   apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő
   hatalmat, gyógyító erőt,  segítőkészséget, kormányzóképességet,  különféle
   nyelvadományt.  Vajon  mind  apostolok?   Mind  próféták?  Mind   tanítók?
   Valamennyien  rendelkeznek  csodatevő   hatalommal  és  gyógyító   erővel?
   Mindnyájan beszélnek nyelveken? Mindnyájan értelmezik a beszédeket?
   Ti törekedjetek értékesebb adományokra!
   1Kor 12,12-14.27-31a

   Zsoltár: Válasz: Isten népe vagyunk * és legelőjének nyája!
   Előénekes: Ujjongjatok az  Úrnak, minden földek,  * szolgáljatok az  Úrnak
   vidámsággal!
   Járuljatok színe elé * vidám énekszóval!
   Hívek: Isten népe vagyunk * és legelőjének nyája!
   E: Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, * övéi vagyunk, ő alkotott minket.
   Az ő népe vagyunk, * legelőjének nyája.
   H: Isten népe vagyunk * és legelőjének nyája!
   E: Őt magasztalva lépjetek be kapuján, † énekelve vonuljatok hajlékába,  *
   áldjátok nevét, és adjatok hálát néki.
   H: Isten népe vagyunk * és legelőjének nyája!
   E: Valóban jó az  Úr, † irgalma örökké  megmarad, * és hűsége  nemzedékről
   nemzedékre.
   H: Isten népe vagyunk * és legelőjének nyája!
   Zsolt 99,2-5

   Evangélium:
   Abban az időben: Jézus  elment Naim városába.  Vele mentek tanítványai  és
   nyomukban nagy népsokaság. Amikor  a város kapujához közeledett,  halottat
   hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték  a
   városból. Amikor az  Úr meglátta,  megesett rajta  a szíve,  és így  szólt
   hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
   a halottvivők  megálltak. Ő  pedig így  szólt: „Ifjú,  mondom neked,  kelj
   föl!” A  halott  felült,  és  beszélni  kezdett.  Ekkor  Jézus  átadta  őt
   anyjának.
   Lk 7,11-17

   Elmélkedés:

   Jézus korában egy özvegyasszony senkitől sem számíthatott támogatásra
   férje halála után. Még kilátástalanabb helyzetbe került, ha gyermeke sem
   volt, aki gondoskodhatott volna róla. Ennek fényében könnyen megérthetjük
   az evangéliumban szereplő asszony nehéz helyzetét. Jézus megkönyörül rajta
   és visszaadja fiát, feltámasztva őt a halálból.
   A tegnapi evangélium szerint Jézus átlépi a zsidók és a pogányok közti
   határt, kifejezve, hogy küldetése nem korlátozódhat egyetlen népre. Most
   pedig szintén átlép egy határt, megszeg egy törvényt. A zsidó törvények
   szerint a halottakat tilos volt megérinteni, nehogy tisztátalanná váljon
   az ember, illetve egészségügyi oka volt e tilalomnak. Jézus nem törődik
   ezen előírással, mert segíteni szeretne. Megérinti a koporsót, hogy életre
   keltse a fiút. Az életet adó Jézussal találkozunk itt. Jézussal, aki
   együttérez a gyászoló édesanyával.
   Jézussal, aki nem csupán szavakkal nyújt vigaszt az özvegynek, hanem
   cselekedetével is. Kérés nélkül cselekszik, s tettének nincs semmilyen
   feltétele. Részvét és szeretet indítja erre.
   A gyászban vagy életünk más, különösen nehéz helyzeteiben sokszor csak
   vigasztaló szavakra számíthatunk az emberektől. Jézus ennél többet képes
   adni nekünk. A feltámadást, az új életet. Fogadjuk el ezt, mint
   szeretetének jelét. Él-e bennem a remény, hogy a vele való találkozás
   fordulatot hoz életembe?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, ha lehetséges, adj nekem testi egészséget, hogy ép szervekkel
   szolgálhassak neked! Adj nekem Uram, egyenes lelket, hogy lássam, mi a jó
   és helyes, ne féljek a gonoszság támadásától és minden ügyemet rendbe
   tudjam szedni! Adj nekem, Uram, készséges lelket, mely sohasem unatkozik,
   nem panaszkodik, nem kesereg és nem érzékenykedik! Segíts, hogy ne
   törődjem mértéken felül azzal a valamivel, amit „Én”-nek hívnak! Adj Uram
   humorérzéket! Segíts, hogy értsem a tréfát, Hogy vidám legyek És másokat
   is fel tudjak vidítani!
   Morus Tamás

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140916.mp3