[Evangelium] 2014-09-15

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 15. – Hétfő

   Testvéreim!  Nem  dicsérhetlek  meg  titeket,  mert  összejöveteletek  nem
   javatokra, hanem  lelki károtokra  szolgál.  Azt hallottam  ugyanis,  hogy
   amikor közösségbe gyűltök össze, szakadás van köztetek. Ezt részben el  is
   hiszem. A szakadásnak arra kell szolgálnia, hogy a megbízhatók  kitűnjenek
   köztetek.
   Amikor ugyanis  egybegyűltök,  már  nem az  Úr  vacsoráját  eszitek,  mert
   étkezés közben  ki-ki  a saját  vacsoráját  veszi elő,  hogy  elfogyassza.
   Egyesek szegényesen étkeznek, mások meg  dőzsölnek. Hát nem tudtok  otthon
   enni és  inni?  Vagy Isten  népét  akarjátok megcsúfolni,  amikor  zavarba
   hozzátok a szegény sorsúakat? Mit  mondjak nektek? Dicsérjelek? Ebben  nem
   dicsérlek benneteket!
   Én pontosan elmondtam nektek úgy, amint az Úrtól kaptam. Urunk Jézus  azon
   az éjszakán, amikor elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és
   így szólt: „Vegyétek és  egyétek, ez az én  testem, amely értetek  adatik!
   Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
   A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely  az
   újszövetség kelyhe az  én véremben. Valahányszor  isztok belőle,  tegyétek
   ezt az én emlékezetemre!”
   Amikor ugyanis ezt a kenyeret eszitek  és ebből a kehelyből isztok, az  Úr
   halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért, testvéreim, ha egybegyűltök az
   étkezésre, legyetek tekintettel egymásra!
   1Kor 11,17-26.33

   Zsoltár: Válasz: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
   Előénekes: Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, * fülemet azonban
   megnyitottad.
   Nem követeltél égő- és  engesztelő áldozatot, *  így szóltam akkor:  „Íme,
   eljövök.”
   Hívek: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
   E: A könyvtekercsben rólam írva áll, * hogy akaratodat teljesítsem.
   Erre vágyom, Istenem, * törvényed szívemet örömmel tölti el.
   H: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
   E: Igazságodat hirdetem a nagy közösségben, * ajkam el nem hallgat,  Uram,
   jól tudod.
   H: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
   E: Ujjongjanak  és  örvendjenek  a  téged keresők,  †  „Hatalmas  az  Úr!”
   kiáltsák szüntelen, * akik várják üdvösségedet.
   H: Hirdessétek Urunk halálát, * amíg újra el nem jön!
   Zsolt 39,7-10.17

   Evangélium:
   Amikor Jézus a néphez intézett  beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.  Ott
   betegen feküdt  egy századosnak  a szolgája,  akit ura  nagyon kedvelt.  A
   szolga már  a halálán  volt. A  százados, aki  hallott Jézusról,  elküldte
   hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
   szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli,  hogy
   megtedd ezt neki, mert  szereti népünket, és a  zsinagógát is ő  építtette
   nekünk.”
   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a  százados
   eléje küldte barátait  ezzel az  üzenettel: „Uram, ne  fáradj! Nem  vagyok
   méltó, hogy hajlékomba  jöjj. Éppen ezért  nem tartottam magamat  méltónak
   arra sem,  hogy  hozzád menjek.  Csak  egy  szót szólj,  és  meggyógyul  a
   szolgám. Bár  magam  is alárendelt  ember  vagyok, alattam  is  szolgálnak
   katonák. S  ha  azt mondom  az  egyiknek: „Menj!”  –  akkor elmegy,  ha  a
   másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a  szolgámnak
   szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.”
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az  őt
   követő tömegnek:  „Mondom nektek,  nem találtam  ekkora hitet  Izraelben.”
   Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
   Lk 7,1-10

   Elmélkedés:

   „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj” (Lk 7,7) – mondja a pogány
   százados Jézusnak. A katonatiszt önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel
   szemben a zsidó elöljárók méltónak tartják őt arra, hogy Jézus
   meggyógyítsa a szolgáját, mert sok jót tett a zsidó néppel és a zsinagógát
   is ő építtette. Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg
   szolgát, s ez azt bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a
   jócselekedetet. De Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja
   méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen
   kifejezi kérésével, hogy hisz Jézusban és a halált legyőző isteni
   hatalmában.
   Más csodák leírása alkalmával általában a csoda áll a történések
   középpontjában. Jelen esetben sem a szolga betegségéről nem tudunk meg
   többet, sem a gyógyulás mikéntjéről. Az evangélista egyértelműen a
   százados hitét, alázatát akarja példaként elénk állítani. Mély hitét az
   jelzi leginkább, hogy szerinte elég, ha Jézus „egy szót” szól, s már ennek
   hatására bekövetkezhet a gyógyulás. Más esetekben Jézus közvetlen
   kapcsolatba kerül a betegekkel, megérinti a beteg testrészt, ráteszi kezét
   a betegre, ezen érintés által következik be a gyógyulás. A százados
   szerint még erre sincs szükség, ő hisz abban, hogy az Úr egyetlen szava a
   „távolból” is képes gyógyítani.
   Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön? Én hogyan fejezem ki,
   vallom meg hitemet?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
   emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
   hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
   hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
   mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted
   megvalósul.
   Szent II. János Pál pápa

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140915.mp3