[Evangelium] 2014-09-14

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 14. – Évközi 24. vasárnap, Szent Kereszt felmagasztalása

   Az Egyiptomból  való kivonulás  idején  a választott  nép elhagyta  a  Hór
   hegyét, és Edom földjét megkerülve a Vörös-tenger felé haladt.
   A nép  azonban belefáradt  a vándorlásba,  és zúgolódni  kezdett Isten  és
   Mózes ellen:
   „Miért  hoztál  ki  minket  Egyiptomból,  azért,  hogy  meghaljunk  itt  a
   pusztában?
   Nincsen kenyér, nincsen ivóvíz,
   és unjuk már e semmit érő manna-étket is!”
   Az Úr  ekkor mérges  kígyókat  küldött a  népre,  s ezek  megmarták  őket,
   úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
   Erre Mózes elé járultak, és így kérlelték őt:
   „Vétkeztünk, lázadoztunk Isten ellen és teellened.
   Imádkozzál, hogy a kígyókat vegye el tőlünk az Úr!”
   Mózes tehát közbenjárt a népért, és az Úr így válaszolt:
   „Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára.
   Akit marás ért és rátekint, az életben marad.”
   Csináltatott is Mózes egy rézkígyót, és kitűzte jelül egy fára.
   Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.
   Szám 21,4b-9

   Zsoltár: Válasz: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
   Előénekes: Figyelj tanításomra, népem, * hallgassatok ajkam igéire.
   Példabeszédekre nyitom meg ajkam, * ősidők titkait hirdetem nektek.
   Hívek: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
   E: Amikor öldökölte  őket, †  keresni kezdték  őt, *  megtértek, és  hozzá
   siettek.
   Ráeszméltek, hogy Isten a kősziklájuk, * a fölséges Isten a szabadítójuk.
   H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
   E: Szájukkal azonban hamisan szóltak, * és nyelvükkel hazudtak neki.
   Nem volt őszinte hozzá szívük, * s nem maradtak hűek szövetségéhez.
   H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
   E: De ő mégis megkönyörült rajtuk, * elengedte bűnüket, és nem szórta szét
   őket.
   Újra meg  újra  fékezte  haragját,  *  nem  engedte  fellobbanni  indulata
   lángját.
   H: El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!
   Zsolt 77,1-2.34-35.36-37.38

   Szentlecke:
   Testvéreim! Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget  nem
   tartotta olyan  dolognak, amelyhez  feltétlenül ragaszkodnia  kell,  hanem
   szolgai  alakot  öltött,   kiüresítette  önmagát,  és   hasonló  lett   az
   emberekhez. Megalázta önmagát,  és engedelmes lett  a halálig, mégpedig  a
   kereszthalálig.
   Ezért Isten fel magasztalta őt, és  olyan nevet adott neki, amely  fölötte
   van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a  mennyben,
   a földön,  és  az  alvilágban,  és  minden  nyelv  hirdesse  az  Atyaisten
   dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
   Ez az Isten igéje.
   Fil 2,6-11

   Evangélium:
   Abban az  időben Jézus  ezt  mondta Nikodémusnak:  Senki  sem ment  föl  a
   mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a  mennyben
   van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót  a pusztában, úgy fogják fölemelni  az
   Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
   úgy szerette Isten  a világot,  hogy egyszülött  Fiát adta  oda, hogy  aki
   benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
   Fiát a világba, hogy  elítélje a világot, hanem  hogy általa üdvözüljön  a
   világ.
   Jn 3,13-17

   Elmélkedés:

   A kereszt megtalál
   A mai ember sokszor tűnik a cselekvés és az állandó tevékenykedés
   megszállottjának. Sok esetben igaz ez az egyházi életre is. A tervezés, a
   gondos előkészítés és a megvalósítás valóban fontos és elengedhetetlen. De
   valóban ez viszi előbbre Egyházunk életét? Ha igennel válaszolnánk erre,
   akkor az emberi tevékenységet nagyobbra értékelnénk, mint Isten művét.
   Fel kell fedeznünk, hogy a keresztény ember és az egész Egyház sorsát
   Krisztus szenvedése és keresztje határozza meg, s mindazoknak a benne
   hívőknek a szenvedése, akik az ő keresztjéből merítettek erőt a
   megpróbáltatások elviseléséhez. Bármilyen programot vagy tervet készítünk,
   mindennek Krisztus keresztjéből kell kiindulnia, s ehhez kell csatlakoznia
   a mi áldozatvállalásainknak. Jézus keresztútja azt mutatja, hogy az
   elesésekből fel lehet állni, s tovább lehet haladni. Nem elegendő
   számunkra, ha például a nagyböjti időben évente egyszer átelmélkedjük
   Jézus szenvedésének útját, hanem minden nap fel kell vennünk életünk
   keresztjét, hogy utunkat végigjárva eljuthassunk a feltámadásra.
   Ma, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Isten üdvözítő tervéről és
   annak megvalósulásáról olvashattunk az evangéliumban. Ezek szerint „Isten
   azért küldte el Fiát a világba, hogy általa üdvözüljön a világ.” Krisztus
   keresztjében felismerni az üdvösség eszközét és csak a megfeszített Jézus
   Krisztusról tudni, ez jelenti Szent Pál apostol számára az igazi
   bölcsességet, s ez útmutatás lehet minden kereszténynek. Ezt az igazi
   bölcsességet szeretnénk mindannyian elsajátítani, amikor a mi Urunk
   keresztjére tekintünk, s valahányszor előtte imádkozunk. Sok titkot rejt e
   kereszt, de a Megfeszítettet szemlélve megérthetjük, hogy számunkra is
   csak a szenvedésen és a halálon át vezet út az örökkévalóságba.
   Időnként a kereszt útjában van valakinek. Olvasom a hírt, hogy
   Franciaországban egy ápolónővér okozott országos riadalmat azzal, hogy
   nyakláncán egy kis kereszt függött. Mit keres egy kórházban kereszt? Más
   alkalommal egy tanár nehezményezte, hogy kereszt függ annak a teremnek a
   falán, ahol a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Mit keres egy iskolában
   kereszt? Valószínűleg nem az ellenzők szemét bántja, hanem a
   lelkiismeretüket. Nehezükre esik a keresztre nézni, mert akkor önmagukba
   kellene nézniük. Mert Krisztus keresztje már csak ilyen: önmagával
   szembesíti az embert. Előtte elnémul, aki máskor a maga emberi
   bölcsességét hirdeti. Előtte kicsinek érzi magát az is, aki földi
   hatalommal rendelkezik.
   Szent Pál apostol arról írt egykor, hogy egyeseknek botrány, másoknak
   ostobaság a kereszt, a hívőknek viszont Isten ereje és bölcsessége (vö.
   1Kor 13,24). Titokzatos erő rejlik benne, mert Isten Fia hordozta, őt
   feszítették rá, és ő halt meg hozzá szegezve. Ez Krisztus keresztjének
   titka.
   A hitetlen világ évezredek óta birkózik a kereszttel. A hitetlen ember
   küzd a kereszttel. Nem akarja látni sehol. Nem akarja hordozni soha. Nem
   akarja elfogadni. A keresztet elfogadni csak a szeretet képes. Mert
   Krisztus is szeretetből fogadta el. A kereszt megtalál minket. Le lehet
   vetetni egy keresztet az iskolák és kórházak faláról. El lehet
   távolíttatni a nyakláncokról. De a kereszt mégis megtalál minden embert.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Istenem! Szenvedésed és kereszthalálod szemlélése annak megvallására
   ösztönöz, hogy te vagy az Úr, az Atya engedelmes Fia, te vagy a Megváltóm.
   Halálod nem volt értelmetlen, hanem meghozta minden ember számára az
   üdvösséget. Haláloddal tökéletes módon megvalósult az Atya üdvözítő
   szándéka. Taníts engem a kereszthordozásra!

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140914.mp3