[Evangelium] 2014-09-13

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 13. – Szombat

   Testvéreim! Óvakodjatok a bálványimádástól! Értelmes emberekhez  beszélek.
   ítéljétek meg magatok, amit mondok!
   Az  áldás  kelyhe,   amelyet  megáldunk,  nemde   Krisztus  vérében   való
   részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való
   részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mert mindnyájan
   egy kenyérből részesülünk.
   Nézzétek csak Izrael népét! Akik az áldozati húsból esznek, az ószövetségi
   oltárról részesednek. Ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy a  pogány
   áldozati hús vagy a bálvány valamit ér. Dehogy! Amit a pogányok  áldoznak,
   azt nem Istennek,  hanem az  ördögnek áldozzák. Igazán  nem óhajtom,  hogy
   közösségre lépjetek a gonosz lélekkel. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét  is,
   meg a sátán kelyhét is. Nem  részesedhettek az Úr asztaláról meg a  gonosz
   lélek asztaláról. Vagy  talán magunkra  akarjuk ingerelni  az Urat?  Talán
   erősebbek vagyunk nála?
   1Kor 10,14-22

   Zsoltár: Válasz:  Bemutatom néked,  Uram, *  a dicséret  áldozatát.  (17a.
   vers.)
   Előénekes: Az Úrnak mit adhatnék * mindazért, amit nékem adott?
   Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
   Hívek: Bemutatom néked, Uram, * a dicséret áldozatát.
   E:  Bemutatom  neked  a  dicséret  áldozatát,  *  és  az  Úr  nevét  hívom
   segítségül.
   Megadom az Úrnak, amit fogadtam, * egész népének színe előtt.
   H: Bemutatom néked, Uram, * a dicséret áldozatát.
   Zsolt 115,12-13.17-18

   Evangélium:
   Egy alkalommal Jézus így  szólt tanítványaihoz: Nincs  jó fa, amely  rossz
   gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa,  amely jó gyümölcsöt hoz. Minden  fát
   gyümölcséről lehet megismerni.  Nem szednek a  tövisbokorról fügét, sem  a
   tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót
   hoz elő, a rossz  ember pedig a  rosszból rosszat hoz  elő. Hiszen a  szív
   bőségéből szól  a száj!  Miért mondjátok  nekem: „Uram,  Uram!” –  ha  nem
   teszitek, amit mondok?
   Megmondom  nektek,   kihez  hasonlít   az,  aki   hozzám  jön,   hallgatja
   tanításomat, és tettekre  is váltja: hasonlít  ahhoz a házépítő  emberhez,
   aki mélyre ásott, és az alapot  sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult  a
   házra, de nem tudta  azt összedönteni, mert jó  alapra épült. Aki  viszont
   hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez,
   aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az  árvíz,
   háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
   Lk 6,43-49

   Elmélkedés:

   A mai örömhír szerint Jézus a sziklára építő okos emberhez hasonlítja
   azokat, akik hallgatják és megvalósítják tanítását. Kijelentése tehát két
   elemet foglal magába: tanításának figyelmes hallgatását, megismerését,
   valamint azt az életmódot, amely e tanításhoz igazodik. A keresztény ember
   életében a kettő szorosan összetartozik, s egyik sem hiányozhat a hiteles
   krisztusi élethez.
   Az elbizakodottságnak jele volna, ha valaki azt állítaná magáról, hogy
   keresztényként él, ugyanakkor nem törekszik arra, hogy Jézus tanítását
   napról napra egyre jobban megismerje. Természetesen az sem lehet elegendő,
   ha valaki jól ismeri mindazt, amit Jézus elvár követőitől, de mindennapi
   életében egészen másként cselekszik.
   A szakasz másik hasonlata a fáról és gyümölcséről, megerősíti az előbbi
   mondanivalóját. Külső cselekedeteink visszatükrözik belső világunkat,
   gondolkodásmódunkat és szándékainkat. Pontosan elárulják, hogy mi lakik a
   szívünkben. Ezzel kapcsolatban mondja Jézus: a jó fa jó gyümölcsöt terem,
   a rossz fa pedig rosszat. Ha Jézus tanítása szerint élünk, azaz
   viselkedésünkkel, mindennapi magatartásunkkal, szavainkkal és tetteinkkel
   egyaránt őrá igyekszünk hasonlítani, akkor jó gyümölcsöket teremhetünk
   lelkiekben, amelyek egyrészt a saját üdvösségünket szolgálják, másrészt
   mások javára lehetünk velük. Életemet akkor alapozom valóban őrá, ha
   tanítását tettekre váltom.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Én irgalmas Uram, én jó Istenem! Bárcsak juttatnál nekem a szent forrásnak
   vizéből, hogy az élő vizek kútjából igyam, azokkal együtt, akik Téged
   szomjaznak! Ott laknék én is az égi honban, öröké ujjongva jóságodban, és
   mondanám boldogon: Mily édes az Élő Vizek forrása, amely az öröklétre
   fakad, és soha-soha nem apad! Én Istenem! Te vagy a Forrás, aki folyton
   szomjat oltón áradsz! Úr Jézus, add mindig e vizet, hogy egyre szomjamat
   enyhítsem. Könyörgök nagy jótéteményeidért! Hiszen Te mindenünk vagy, napi
   életünk: táplálékunk, italunk, üdvösségünk, Istenünk!

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140913.mp3