[Evangelium] 2014-09-12

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 12. – Péntek, Szűz Mária szent neve

   Testvéreim! Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen
   ez  kényszerű  kötelességem.  Jaj,  nekem  ugyanis,  ha  nem  hirdetem  az
   evangéliumot!
   Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott
   hivatalnok vagyok.  Mi  tehát a  jutalmam?  Az, hogy  mint  az  evangélium
   hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot,  és ne éljek az  evangéliumban
   gyökerező jogommal.
   Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem,  hogy
   minél több embert megnyerjek.  Mindenkinek mindene lettem, hogy  mindenkit
   üdvösségre vezessek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem
   legyen benne.
   Nem tudjátok-e, hogy a pályán a  versenyzők mindnyájan futnak ugyan, de  a
   díjat csak egyikük nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A  versenyzők
   valamennyien fegyelmezik magukat minden tekintetben; pedig ők csak hervadó
   koszorút akarnak elnyerni, mi ellenben a hervadhatatlant.
   Én tehát úgy  futok, hogy  célba jussak.  Nem a  levegőt csapkodom,  hanem
   megfékezem  és  fegyelmezem   testemet,  nehogy  elveszítsem   jutalmamat,
   miközben másoknak az evangéliumot hirdetem.
   1Kor 9,16-19.22b-27

   Zsoltár: Válasz: Mily  kedves a te  hajlékod, * Seregek  Ura, Istene!  (2.
   vers.)
   Előénekes: Sóvárog és vágyódik lelkem * az Úr udvarába,
   szívem és testem * örvendezik az élő Istenben.
   Hívek: Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene!
   E: Még a veréb is otthont talál magának, * és a gerle fészket, ahová fiait
   helyezze;
   a te oltárodnál, Seregek Ura, * én Istenem és Királyom!
   H: Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene!
   E: Boldogok, akik a te házadban laknak, * örökkön-örökké dicsérnek téged.
   Boldog az az ember, kinek segítsége  tőled van, * és szívében  készülődik,
   hogy hozzád menjen.
   H: Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene!
   E: Mert az Úristen nap és védőpajzs, * kegyelmet oszt és dicsőséget.
   Nem von meg semmi jót azoktól, * akik ártatlanul élnek.
   H: Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene!
   Zsolt 83,3-6.12

   Evangélium:
   Jézus a  hegyi  beszédben  ezeket a  hasonlatokat  mondta  tanítványainak:
   „Vajon vezethet-e  vak  világtalant? Nem  esnek-e  bele mind  a  ketten  a
   gödörbe? Nem nagyobb  a tanítvány  mesterénél: Akkor  tökéletes az  ember,
   amikor már olyan, mint  a mestere. Miért látod  meg a szálkát  embertársad
   szemében, amikor  a magad  szemében a  gerendát sem  veszed észre?  Hogyan
   mondhatod embertársadnak:  Barátom, hadd  vegyem ki  szemedből a  szálkát,
   holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki  előbb
   a magad szeméből a gerendát, s  aztán törődj azzal, hogy kivedd a  szálkát
   embertársad szeméből.”
   Lk 6,39-42

   Elmélkedés:

   Időnként előfordul, hogy valaki a gyóntatószékben arról beszél, hogy dühös
   volt, mert a gyerekei vagy a szomszédok felbosszantották, s aztán rögtön
   elkezdi sorolni, mennyire rossz a gyerek, s mennyi hibája van a
   szomszédnak. Igyekszem mindjárt az elején leállítani a mások hibájának
   felsorolását, hiszen nem helyettük kell gyónnia az illetőnek. Igen, sajnos
   sokszor még a szentgyónásban sem vesszük észre, hogy a másik bűneivel
   foglalkozunk, pedig ilyenkor éppen a magunkéval kellene. Még itt is a
   szálkával foglalkozunk és nem a gerendával. Lelki megújulásunk
   kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink bevallása. Csak akkor
   tudunk elindulni egy új úton, ha lelkünk megtisztítása az első lépés.
   Az Istennel való kiengesztelődésünk (azaz a szentgyónás), jó példát
   szolgáltat arra, hogy miként tudunk kiengesztelődni másokkal. A gyónásnál
   a lelkünk mélyén így hangzik a kérdés: Istenem meg tudsz nekem bocsátani?
   Oly sokszor bántottalak meg téged. Meg tudsz nekem bocsátani? És Isten
   örömmel válaszolja: Igen, megbocsátok.
   Pontosan ugyanezt kellene tennünk embertársaink esetében is. Ne a másik
   ember ellenünk elkövetett bűnét nézzük! Amikor hozzánk lép, ezt kérdezi
   tőlünk: Meg tudsz nekem bocsátani? És ekkor mi örömmel válaszoljunk erre:
   Igen, megbocsátok. Elfelejtem a sértést. Nem gondolok többé a megbántásra.
   Nem emlékezem többé bűnödre.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mária, Jézus anyja, légy mindnyájunknak édesanyja, hogy mi is
   tisztaszívűek legyünk, miként te voltál, hogy szeressük Jézust, ahogyan te
   szeretted őt, hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk, ahogy te
   tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk!
   Boldog Kalkuttai Teréz

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140912.mp3