[Evangelium] 2014-09-11

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 11. – Csütörtök

   Testvéreim! A tudás könnyen felfuvalkodottá tesz, a szeretet azonban épít.
   Aki tetszeleg tudásában, az még nem ismerte föl, hogy mi a helyes ismeret.
   Aki azonban szereti Istent, azt Isten is magáénak tudja.
   Ami  a  bálványoknak  áldozott  hús  fogyasztását  illeti:  tudjuk,   hogy
   nincsenek bálványistenek  a világon,  hanem csak  egy Isten  van. Igaz,  a
   pogányok égi és földi istenekről beszélnek, mivel sok istenük és uruk van,
   nekünk azonban egy Istenünk van: az  Atya, akitől minden származik, és  mi
   is őérte vagyunk. Egy Urunk van: Jézus Krisztus, aki által minden van,  és
   mi is őáltala vagyunk.
   De nincs meg mindenkiben ez a tudás. A bálványokkal kapcsolatban  némelyek
   még most is a régi meggyőződésben  élnek, és úgy fogyasztják a húst,  mint
   áldozati eledelt. Mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződnek.
   (Ha viszont te,  annak tudatában,  hogy nincsenek  bálványok, megeszed  az
   áldozati  húst,  de  bizonytalankodó   testvéred  csak  azt  látja,   hogy
   bálványoknak áldozott húst  eszel, és  szintén eszik belőle,  akkor) a  te
   tudásod miatt követ el bűnt, pedig Krisztus érte is meghalt. Ezért  amikor
   testvéred ellen vétkezel,  mert megsérted bizonytalankodó  lelkiismeretét,
   Krisztus ellen vétkezel.
   Ha tehát az étkezésem a testvéremnek lelki romlására vezet, inkább sohasem
   eszem húst, csakhogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
   1Kor 8,1b-7.11-13

   Zsoltár: Válasz: Vezess engem,  Uram, * az örök  élet biztos útján!  (24b.
   vers.)
   Előénekes: Uram,  te  megvizsgálsz, és  jól  ismersz engem,  *  tudod,  ha
   leülök, vagy ha fölkelek.
   Gondolataimat messziről is ismered, † szemmel tartod jártomat-keltemet,  *
   jól látod minden utamat.
   Hívek: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
   E: Egész bensőmet te alkottad, * anyám méhében te szőttél egybe engem.
   Magasztallak, hogy oly  csodásán alkottál;  † csodálatos  minden műved,  *
   lelkem jól tudja mindezt.
   H: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
   E: Vizsgálj meg, Istenem,  ismerd meg szívemet, *  próbálj meg, és  ismerd
   meg minden gondolatomat.
   Nézd meg, nem járok-e téves úton, * és vezess az örök élet útján.
   H: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
   Zsolt 138,1-3.13-14ab.23-24

   Evangélium:
   Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok
   engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
   gyűlölnek titeket.  Azokra, akik  átkoznak titeket,  mondjatok áldást,  és
   imádkozzatok rágalmazóitokért.  Ha arcul  üt valaki,  tartsd oda  a  másik
   arcodat  is.  Annak,  aki  elveszi  köntösödet,  add  oda  a  ruhádat  is.
   Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd
   vissza. Úgy bánjatok  az emberekkel,  ahogy szeretnétek,  hogy veletek  is
   bánjanak. Mert  ha  csak azokat  szeretitek,  akik titeket  is  szeretnek,
   milyen jutalmat  várhattok  érte  Istentől? Hisz  a  bűnösök  is  szeretik
   azokat, akik őket szeretik. Ha csak  azokkal tesztek jót, akik veletek  is
   jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is  megteszik.
   Ha  csak  a  visszafizetés   reményében  adtok  kölcsönt,  milyen   hálára
   számíthattok? A  bűnösök is  kölcsönöznek a  bűnösöknek, hogy  ugyanannyit
   kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok
   kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök,
   és fiai lesztek  a Magasságbelinek, hisz  ő is jóságos  a hálátlanok és  a
   gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok,  amint Atyátok is irgalmas.  Ne
   mondjatok ítéletet senki  fölött, s  akkor fölöttetek  sem ítélkeznek.  Ne
   ítéljetek el senkit, s akkor titeket  sem ítélnek el. Bocsássatok meg,  és
   nektek is  megbocsátanak. Adjatok,  és  akkor ti  is kaptok.  Jó,  tömött,
   megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel
   ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
   Lk 6,27-38

   Elmélkedés:

   Jézus nem titkolja el, hogy tanítványait s mindazokat, akik a későbbi
   időkben őt fogják követni, támadások érik majd. Ezek arra irányulnak, hogy
   megtörjék a Jézussal való egységünket, s megakadályozzák, hogy a mi Urunk
   az üdvösség felé vezessen, segítsen minket. De hogyan viszonyuljunk mi,
   keresztények a támadókhoz, akik nem elégszenek meg a megfélemlítéssel,
   hanem olykor még a hívők életét is veszélyeztetik? Jézus egyetlen
   lehetséges magatartásnak azt tartja, hogy szeressük ellenségeinket, s a
   minket érő rosszat jóval viszonozzunk. Erre adott példát
   kereszthordozásával és önfeláldozásával. Ez a követendő példa számunkra
   is, amely a tökéletességre, a szeretet tökéletes megélésére vezet.
   Kétségtelen, hogy Jézus szeretet-parancsa az ellenség szeretetében éri el
   csúcsát. Jót tenni azzal, aki rosszat tesz nekünk, valóban nem könnyű. Az
   igazságtalanság mindannyiunkat bánt. De késznek kell lennünk arra, hogy
   jóindulatúak legyünk azokkal, akik velünk szemben elkövetik az
   igazságtalanságot. Jó volna megértenünk, hogy a rosszat nem lehet egy
   másik rossz cselekedettel legyőzni. Az erőszakot nem lehet megszüntetni
   erőszakkal. A bosszú, a megtorlás világából át kell lépnünk a megbocsátás
   és a szeretet világába. Ezzel Isten példáját követjük, aki szeretetét
   megmutatja a hálátlanok felé is.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hálát adok, neked, mert nálad mindig van kenyér számunkra, még ha nem is
   tudunk róla. Áldott legyél, Atyánk, akinek úgy tetszik, hogy megosszuk
   egymással kenyeredet. Áldunk téged, Jézus, aki tested kenyerével tápláltad
   tested tagjait. Kérünk, vezess ki minket a pusztába és add nekünk minden
   nap e mennyei kenyeret, mely megerősíti szívünket, az országodba vivő
   hosszú úton.

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140911.mp3