[Evangelium] 2014-09-10

[Evangelium mindennap]

   2014. szeptember 10. – Szerda

   Testvéreim! Ami  a  szüzeket  illeti,  nincs  külön  parancsom  az  Úrtól.
   Tanácsot azonban adok, mivel az Úr irgalma folytán hitelt érdemlek.
   Az a véleményem,  hogy a ránk  váró megpróbáltatások miatt  ez az  állapot
   ajánlható; jó ha  így marad az  ember. Feleséghez vagy  kötve? Ne  gondolj
   válásra! Feleség nélkül vagy? Ne keress házastársat! De ha megnősülsz, nem
   vétkezel, és ha a leány férjhez megy, nem vétkezik. Az ilyeneknek  azonban
   testi gyötrelmeik lesznek. Én pedig meg akarlak kímélni ettől titeket.
   Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid!
   Ezért, akinek van felesége, éljen úgy,  mintha nem volna, aki sír,  mintha
   nem sírna,  aki örül,  mintha  nem örülne,  aki  vásárol, mintha  meg  sem
   tartaná, s aki felhasználja a világ  dolgait, mintha nem élne velük,  mert
   ez a világ elmúlik.
   1Kor 7,25-31

   Zsoltár:  Válasz.  Halljad,  leányom,  és  figyelj,  *  füledet   hajlítsd
   szavamra! (11. vers.)
   Előénekes: Hallgass rám, leányom, és figyelj, † hajlítsd füledet szavamra,
   *
   felejtsd el népedet és atyád házát.
   Elbűvölte a királyt szépséged, * urad ő, jöjj, és hódolj előtte.
   Hívek: Halljad, leányom, és figyelj, * füledet hajlítsd szavamra!
   E: Belül a királylány csupa szépség, * arannyal van átszőve ruhája.
   Színpompás ruhában  vezetik a  királyhoz, *  szüzek követik,  és  barátnői
   kísérik útján.
   H: Halljad, leányom, és figyelj, * füledet hajlítsd szavamra!
   E: Hangos örömujjongás között vonulnak, * bevonulnak a király házába.
   Atyáid helyett fiaid lesznek, * az egész földön fejedelmekké teszed őket.
   H: Halljad, leányom, és figyelj, * füledet hajlítsd szavamra!
   Zsolt 44,11-12.14-17

   Evangélium:
   Az apostolok  kiválasztása  után  Jézus lejött  a  hegyről,  tanítványaira
   emelte tekintetét, és  így szólt: „Boldogok  vagytok, ti, szegények,  mert
   tiétek az Isten országa.
   Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
   Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
   Boldogok vagytok, ha  gyűlölnek titeket az  emberek, kizárnak körükből  és
   megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik  az
   Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd  ez bekövetkezik, és ujjongjatok,  mert
   nagy  jutalomban  részesültök   a  mennyben.  Atyáik   is  így  bántak   a
   prófétákkal.
   De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
   Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
   Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
   Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek  nektek! Hisz atyáik is így tettek  a
   hamis prófétákkal.”
   Lk 6,20-26

   Elmélkedés:

   Miután Jézus kiválasztotta a tizenkét apostolt, beszédet intéz minden
   jelenlévő tanítványához. A beszéd első része azokról szól, akik
   tanítványai lettek, az Isten országához tartoznak és annak megvalósításán
   munkálkodnak. Őket, akik befogadták Isten országának örömhírét, Jézus
   boldognak nevezi. A beszéd második felében elhangzó „jaj-mondások” pedig
   azokról szólnak, akik a földi gazdagodástól, a bővelkedéstől vagy a
   szórakozástól várják boldogságukat.
   Isten országának eljövetele megváltoztatja az emberi életeket. A
   szegények, az éhezők, a sírók és az üldözöttek Istentől kapják meg
   jutalmukat, aki lelki gazdagságot, bőséget, nevetést és örök életet ad
   nekik. Az ember számára attól függ a boldogság megtalálása, hogy milyen
   kapcsolatban van azzal az országgal, amelyet Jézus hirdetett és
   megvalósított. A Jézushoz való tartozás érdekében érdemes vállalnunk a
   szegénységet, a nélkülözést, a sírást, sőt akár az üldözéseket is. A
   lemondások és az egyszerű élet jutalmaként Jézus az örök életet ígéri
   számunkra. De nem köteles senki ezt az utat választani. Aki a földi
   gazdagodást vagy az evilági boldogságot választja, az nem számíthat ennél
   többre, nem számíthat az égi jutalomra, hiszen már itt megkapta mindazt,
   amire vágyott, s ami számára a boldogságot jelentette. Az üdvösség útjának
   választása az örök élet reménye nélkül lehetetlennek tűnik.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Istenem, pusztába vezettél. Sötétségbe, fagyba, hőségbe, magányba.
   Uram, Istenem, kísértésbe vezettél. Egybe, kettőbe, százba, számtalanba.
   Uram, Istenem, elbuktam volna. Egyszer, kétszer, százszor, számtalanszor.
   Uram, Istenem, te velem voltál. Sötétségben, fagyban, hőségben, magányban.
   Uram, Istenem, gyengévé tettél, hogy erősséged megmutasd.

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140910.mp3