[Evangelium] 2014-10-26

[Evangelium mindennap]

   2014. október 26. – Évközi 30. vasárnap

   Abban az  időben,  amikor a  farizeusok  meghallották, hogy  Jézus  hogyan
   hallgattatta  el  a  szadduceusokat,  köréje  gyűltek,  és  egyikük,   egy
   törvénytudó alattomos  szándékkal  a  következő kérdést  tette  fel  neki:
   „Mester, melyik  a legfőbb  parancs a  törvényben?” Jézus  így  válaszolt:
   „Szeresd az Urat,  a te  Istenedet teljes szíveddel,  teljes lelkeddel  és
   egész értelmeddel. Ez az  első és legfőbb  parancsolat. A második  hasonló
   ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
   az egész törvény és a próféták.”
   Mt 22,34-40

   Elmélkedés:

   Feladod vagy odaadod magadat?
   Számos irodalmi  mű  foglalkozik  azzal  a  kérdéssel,  hogy  feladhatja-e
   önmagát az ember? Feladhatja-e  emberségét? Lemondhat-e mindarról, ami  őt
   emberré teszi? Megtagadhatja-e  emberi értékeit?  Vallási színezettel  így
   hangzik   a   kérdés:   Feladhatja-e   emberi   méltóságát?   Feladhatja-e
   istengyermeki méltóságát? Eltávolodhat-e attól, hogy Isten a saját  képére
   és  hasonlatosságára  teremtette   meg  őt?  A   válasz  egyértelmű:   nem
   tagadhatjuk  meg  emberségünket.   Minden  élethelyzetben  embernek   kell
   maradnunk.  Sokan  gyávaságból,   kényelemszeretetből,  valamilyen   előny
   érdekében bizonyos  élethelyzetekben  mégis lemondanak  emberségükről.  Az
   embertelenségből elkövetett cselekedetek  minden bizonnyal a  legsúlyosabb
   bűnök.
   De  az  ember  odaadhatja  magát.  Odaadhatja  magát  Isten  szolgálatára,
   embertársai segítésére. Ennek alapja a szeretet. Amikor valaki  megtagadja
   emberségét, akkor minden  esetben a  szeretetet tagadja  meg. Mert  miként
   Isten maga a szeretet, ez az ő legfőbb tulajdonsága és állandóan gyakorolt
   cselekedete,  ugyanúgy  az  ember  számára  is  a  szeretet  mindennek   a
   kiindulópontja. A szeretet által képes az ember kilépni önmagából az önzés
   börtönéből, hogy megnyílhasson Isten és az embertárs felé.
   Az evangéliumban arról  olvasunk, hogy a  legfőbb paranccsal  kapcsolatban
   kérdezik Jézust. Ő így válaszol: „Szeresd  az Urat, a te Istenedet  teljes
   szíveddel, teljes lelkeddel és  egész értelmeddel. Ez  az első és  legfőbb
   parancsolat. A második  hasonló ehhez: Szeresd  felebarátodat, mint  saját
   magadat” (Mt  22,37-39). Szavai  félreérthetetlenek.  De ha  valaki  mégis
   félreértené, annak Jézus példájára kell  tekintenie, aki „nem azért  jött,
   hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja  váltságul
   sokakért” (Mt 20,28). Ő ugyanis nem csupán beszélt a szeretetről, nem csak
   szavaival fejezte  ki a  szeretet elsődlegességét,  hanem egész  életével,
   valamint a szenvedés és a  halál vállalásával. Mindezt Jézus  szeretetből,
   az emberek iránti szeretetből tette,  valamint az Atya iránti  szeretetből
   és engedelmességből, aki ezt az áldozatot kérte a megváltás érdekében.
   Jézus kereszthalála mutatja, hogy mit értett ő azon, hogy életét  teljesen
   odaadja, életét teljesen a szeretetnek szentelje. A szeretet mértéke  csak
   a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Aki kevesebbet akar  adni
   Istennek, az önző és nem ismeri Isten mindent odaadó szeretetét. Amikor  a
   szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása,  hanem
   éppen emberségünk  legmélyebb megélése,  kifejezése.  A szeretet  nem  egy
   külső kényszerként ránk nehezedő parancs,  hanem a szívünkbe írt  törvény.
   Ha kényszer volna, nem tudnánk  szabadon, önzetlenül szeretni. Mit  jelent
   teljes szívünkkel,  teljes  lelkünkkel  és  egész  értelmünkkel  szeretni?
   Életünk során értelmünkkel Isten megismerésére törekszünk, szívünk  minden
   érzését felé irányítjuk és lelkünk minden idegszálával rá figyelünk. Ennek
   köszönhetően Isten akarata nem lesz idegen erő számomra, hanem  akaratommá
   válik, de  nem önmagam  feladásával. Ha  ez megvalósul,  akkor a  szeretet
   valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakad, mondhatjuk: a bennünk
   lakó Istenből. Ha Isten bennünk él, akkor a szeretet él bennünk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus! Te azt kéred tőlem, hogy ne legyek türelmetlen, ne  veszítsem
   el reményemet, ne tagadjam meg hitemet, amikor Isten a szenvedésekkel vagy
   bármi más „rosszal” próbára tesz! Azt kéred, hogy szeressem őt a jón és  a
   rosszon keresztül is, mert minden mögött Isten rejtezik!  Keresztáldozatod
   azt   mutatja,   hogy   az    Atya   iránti   szeretet    engedelmességet,
   tehetetlenséget, szenvedést jelent,  de ugyanakkor  mégis állandó  Istenre
   figyelést és Isten  akaratának elfogadását  is. Uram!  Segíts, hogy  egész
   életemet a szeretetnek szenteljem!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-26
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141026.mp3