[Evangelium] 2014-10-25

[Evangelium mindennap]

   2014. október 25. – Szombat

   Abban az időben odajött Jézushoz  néhány ember, s azokról a  galileaiakról
   hozott hírt, akiknek  vérét Pilátus  az áldozat  vérével vegyítette.  Erre
   Jézus megjegyezte:  „Azt  hiszitek,  hogy  ezek  a  galileaiak  bűnösebbek
   voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
   nem tartotok  bűnbánatot,  éppúgy elvesztek  ti  is mindnyájan.  Vagy  azt
   gondoljátok, hogy az a tizennyolc  ember, akire rádőlt Siloámban a  torony
   és megölte őket,  bűnösebbek voltak  a Jeruzsálemben  élő többi  embernél?
   Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti  is
   mindnyájan.”
   Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy  embernek fügefa volt a  szőlőjében.
   Kiment,  gyümölcsöt  keresett  rajta,  de  nem  talált.  Erre  így   szólt
   vincellérjéhez: Idejárok három  év óta,  hogy gyümölcsöt  keressek ezen  a
   fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért  foglalja itt a helyet? De az  így
   válaszolt: Uram, hagyd meg még  az idén. Körülásom és megtrágyázom,  hátha
   terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
   Lk 13,1-9

   Elmélkedés:

   Jézus  korában  elterjedt  volt  az   a  felfogás,  hogy  az  embert   érő
   szenvedések, beleértve a betegségeket  is, valamint a különféle  tragédiák
   oka minden esetben az emberek személyes  bűne. Azért éri őket a baj,  mert
   bűnösök. Lehet, hogy vétkük nem nyilvánvaló mások számára, de ha baj  érte
   őket, ebből arra  lehet következtetni,  hogy nem kedvesek  Isten előtt.  E
   nézet szerint minél  nagyobb baj ér  valakit, annál nagyobb  volt a  bűne.
   Jézus helyteleníti ezt  a nézetet. Ugyanakkor  felhívja a figyelmet  arra,
   hogy a  tragédiák  kapcsán  érdemes volna  elgondolkoznia  mindenkinek  és
   bűnbánatot tartania.
   Amikor Jézus hasonlatokat  mond arról, hogy  az embernek a  bűnbánat és  a
   jócselekedetek gyümölcseit  kell  teremnie,  –  miként  a  fák  gyümölcsöt
   érlelnek – akkor az Istennel való együttműködésünkre gondol. Isten  nélkül
   ugyanis  elszakadnánk  az  éltető   erőforrástól,  a  teremtő  erőtől,   a
   növekedést és fejlődést biztosító hatalomtól, s erőtlenné, élettelenné  és
   terméketlenné  válnánk.   Isten  teremtő   együttműködésre  hívja   minden
   teremtményét, közülük is legfőképpen magát az embert. Aktív  együttműködés
   ez a  Teremtővel, ugyanakkor  mégsem a  miénk az  érdem, hanem  Istené.  A
   megtérés,  a  lelki  újjászületés   nem  rajtunk  múlik,  hanem   Istennek
   köszönhető. Ne  azt várjuk,  hogy eljöjjön  a gyümölcsérés  ideje! Mert  a
   megtérés ideje most jött el számomra.  Az irgalmas Atya most akar  magához
   ölelni és megbocsátani.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Égi Édesanyám,  oltalmazd  meg Magyarországot,  püspökeinket,  papjainkat,
   családtagjainkat, közösségünk  minden  egyes  tagját és  az  egész  magyar
   egyházat. Mindazoknak, akik még  nem tudnak hinni,  a Szentlélek ereje  és
   világossága által add meg  az élő hit kegyelmét,  hogy ez az ország  Mária
   országa, a Te országod legyen továbbra is. Tisztíts meg minket a bűntől és
   vezess el bennünket Szent Fiadhoz, Jézushoz!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-25
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141025.mp3