[Evangelium] 2014-10-04

[Evangelium mindennap]

   2014. október 4. – Szombat

   Az Úr szavára Jób így válaszolt:
   „Most  már  tudom,  hogy  mindent  megtehetsz,  Uram,  és  hogy   egyetlen
   gondolatunk sincs rejtve  teelőtted. Igazad  van: »Ki az  az oktalan,  aki
   gondviselésedet  értelmetlennek   mondja?«  Valóban   balgán  szóltam   én
   olyanról, ami meghaladja bölcsességemet. Eddig csak szóbeszédből hallottam
   rólad, Uram, de most saját szememmel  látom, hogy ki vagy. Korholom  tehát
   önmagamat, és bánom bűneimet, porban és hamuban!”
   Jób életének  következő szakaszát  az  Úr még  jobban megáldotta,  mint  a
   korábbit. Lett neki hatezer tevéje, tizennégyezer juha,
   és ezer iga  ökre, ezer  szamara. Született hét  fia, és  három lánya  is:
   Jemima, Kasszia, Kerenhappuk. Az egész  földön nem volt  három olyan  szép
   leány, mint  Jób  leányai.  Jób örökrészt  is  adott  nekik  fiútestvéreik
   között.  Száznegyven  évig  élt  még  Jób  ezek  után.  Meglátta   nemcsak
   gyermekeit, hanem negyedízig való unokáit is. Majd meghalt öregen, évekkel
   gazdagon megáldva.
   Jób 42,1-3.5-6.12-16

   Zsoltár: Válasz:  A te  arcodat, Uram,  * ragyogtasd  szolgád fölé.  135a.
   vers.
   Előénekes: Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem * mert én
   hiszek parancsolataidban.
   Igen jó nekem, hogy megaláztak engem, * hogy bizonyságaidat megtanuljam.
   Hívek: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
   E: Jogosan ítélsz, Uram, ezt jól tudom, * igazad volt, hogy megaláztál.
   Rendeléseid léteznek  ma is,  végzéseid szerint,  * mert  neked szolgál  a
   mindenség.
   H: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
   E: Parányi szolgád vagyok csupán, * adj értelmet, hogy tudjam végzéseidet.
   Ragyogva világít szavad fénye, * értelmessé teszi a kicsinyeket.
   H: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
   Zsolt 118,66.71.75.91.125.130

   Evangélium:
   A hetvenkét  tanítvány, akiket  Jézus az  evangélium hirdetésére  küldött,
   nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták  Jézusnak –, a te nevedre még  a
   gonosz lelkek  is engedelmeskedtek  nekünk.” Ő  így válaszolt:  „Láttam  a
   sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
   kígyókon  és  skorpiókon  járjatok,  hogy  minden  ellenséges  erőn   úrrá
   legyetek: Semmi sem fog ártani  nektek. Mindazonáltal ne annak  örüljetek,
   hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
   nevetek föl van írva a mennyben.”
   Abban az órában  Jézus felujjongott  a Szentlélekben,  és így  imádkozott:
   „Magasztallak téged, Atyám,  ég és  föld Ura, mivel  elrejtetted ezeket  a
   bölcsek és az  okosak elől,  és feltártad  az egyszerűeknek,  így van  ez,
   Atyám, mert így tetszett neked. Az  Atya mindent átadott nekem. Senki  más
   nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és  az Atyát sem ismeri más, csak a  Fiú,
   és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz
   fordult, és így  szólt: „Boldog az  a szem, amely  látja, amit ti  láttok.
   Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
   de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
   Lk 10,17-24

   Elmélkedés:

   Az evangélium szerint a tanítványok Jézus nevében számtalan csodát tudtak
   tenni küldetésük során. Missziós útjukról visszatérve elismerik, hogy nem
   saját erejüknek vagy különleges képességüknek köszönhető az eredmény,
   hanem annak, hogy Jézus nevében cselekedtek. Megértették, hogy amikor az
   Úr elküldte őket, akkor nem azt kérte tőlük, hogy önmagukról beszéljenek,
   hanem mindarról, amit Mesterüktől tanultak, mellette átéltek.
   Keresztényként és Krisztus tanítványaiként nekünk is így kell élnünk, ez a
   tanúságtétel lényege. Hiszen nem a mi személyünk fontos, hanem Jézusé.
   Neki kell állandóan növekedni bennünk, hogy az ő nevében hirdessük a
   szeretet lehetőségét és felemelő erejét a reményvesztett embereknek. Új
   életmódot tanulunk, Jézus életmódját. Új nevet kapunk, de ne csupán a
   nevünk legyen krisztusi, hanem egész életünk és minden cselekedetünk!
   Érdemes odafigyelnünk az örömre a mai részlet kapcsán. A szakasz azzal
   kezdődik, hogy a tanítványok „nagy örömmel tértek vissza” (Lk 10,17).
   Beszámolójukból, szavaikból szintén öröm, lelkesedés sugárzik: olyan
   dolgokat tettek, amit elképzelni sem tudtak korábban. Később Jézus ezt
   mondja nekik: „annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben” (Lk
   10,20).
   Eltölt-e engem a Krisztushoz tartozás öröme? Örömmel engedelmeskedem-e
   neki? Öröm tölti-e el szívemet, amikor arra gondolok, hogy Isten gyermeke
   vagyok?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, Mária áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket,
   szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a
   pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk
   el soha többé. Te légy erősségünk halálküzdelmünk óráján. Tiéd legyen
   kialvó életünk utolsó csókja. És ajkunk utolsó lehelete a te édes neved
   legyen, ó Rózsafüzér Királynője, ó drága Anyánk, ó bűnösök Menedéke,
   szomorúak hatalmas Vigasztalója. Légy áldott mindenütt, ma és mindörökké,
   a földön és az égben.
   Bartolo Longo

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141004.mp3