[Evangelium] 2014-10-02

[Evangelium mindennap]

   2014. október 2. – Csütörtök

   A mindenkitől elhagyott Jób így szólt barátaihoz:
   Szánjatok meg, barátaim, legalább ti szánjatok, mert megérintett engem  az
   Úr keze! Miért üldöztök  úgy most ti is,  mint ahogy Isten üldöz  engemet?
   Miért nem hagyjátok már abba, és miért marjátok testemet? Bárcsak felírnák
   szavaimat, bárcsak  feljegyeznék  egy könyvbe!  Bárcsak  vas  íróvesszővel
   ólomtáblára, vagy vésővel  sziklába vésnék azokat:  Tudom, hogy  Megváltóm
   él, és a végső napon feltámadok a földből. Testemet ismét bőr veszi körül,
   és testemben látom meg  Istenemet. Én magam látom  majd őt, és nem  valaki
   más; saját szememmel nézem őt; szívem titkos reménye ez.
   Jób 19,21-27

   Zsoltár: Válasz: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földjén. 13.
   vers.
   Előénekes: Uram,  halld  meg  kiáltó  szavamat,  *  könyörülj  rajtam,  és
   hallgass meg engem.
   Szívem rólad mondta: * „Keressétek az ő arcát!”
   Hívek: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földjén.
   E: A te arcodat keresem, Uram, * ne rejtsd el előlem arcodat.
   Ne fordulj el haragodban szolgádtól, * segítségem te vagy, el ne taszíts.
   H: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földjén.
   E: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földjén.
   Remélj az Úrban,  bátran cselekedj,  * szíved  legyen erős,  és bízzál  az
   Úrban.
   H: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földjén.
   Zsolt 26,7-9abc.13-14

   Evangélium:
   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: „Az  aratnivaló
   sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
   aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
   közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
   senkit se köszöntsetek. Ha betértek  egy házba, először is ezt  mondjátok:
   „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti  békességtek,
   ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt  egyétek
   és igyátok, amijük  van. Mert méltó  a munkás a  maga bérére. Ne  járjatok
   házról házra.  Ha  egy  városba  érkeztek,  és  szívesen  látnak  titeket,
   egyétek,  amit  elétek  adnak.  Gyógyítsátok  meg  ott  a  betegeket,   és
   hirdessétek: „Elérkezett  hozzátok  az  Isten  országa!”  De  ha  betértek
   valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára,
   és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt,
   de tudjátok meg:  Elérkezett hozzátok  az Isten  országa!” Bizony,  mondom
   nektek: Szodomának  könnyebb  sorsa  lesz  azon  a  napon,  mint  ennek  a
   városnak.”
   Lk 10,1-12

   Elmélkedés:

   Az apostolok missziós útjáról és az út során végzett tevékenységükről
   tulajdonképpen semmit sem árul el az evangélium. Úgy tűnik, hogy Lukács
   evangélista nem ezt akarja elénk tárni, hanem azt hangsúlyozza, hogy a
   küldetés Jézustól származik. Ő bízza meg a tanítványokat, ő mondja meg,
   hogy mit tegyenek és mit hirdessenek. A küldöttek az ő nevében
   munkálkodnak és azt az országot hirdetik, amelynek megvalósulása Jézus
   által kezdődött el. Jézus szándéka kettős: egyrészt küldöttei készítsék
   elő érkezését, másrészt készüljenek fel arra a későbbi küldetésre, amikor
   az Úr halála és feltámadása után azt a parancsot kapják, hogy
   feltámadásának hirdetői legyenek.
   A tanítványokban nagy bátorság és bizalom élt Jézus iránt, hiszen teljesen
   eszköztelenül, mindössze a Mester tanításával a tarsolyukban útnak mertek
   indulni. Ez a bátorság elsősorban abból fakadhatott, hogy Jézus közelében
   számos alkalommal megtapasztalhatták, milyen szívesen hallgatják az
   emberek Mesterük szavait, s azt is láthatták, hogy a tanítás mögött milyen
   emberfeletti erő rejlik. Amikor most ők nem a saját nevükben és nem a
   maguk tanításával, hanem Jézus nevében és az ő örömhírével indulnak útnak,
   akkor hasonló eredményre számíthatnak.
   Ha megfogadom az Úr tanácsait, s nem magamban, hanem benne bízom, akkor
   tanúságtételem gyümölcsöző és Istennek tetsző lesz.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jóságos Atyánk, váljék erősebbé a szeretet irántad és a felebarát iránt:
   Krisztus tanítványai támogassák az igazságosságot és a békét. A
   szegényeknek hirdettessék az evangélium, s az Anyaszentegyház mutassa meg
   különleges szeretetét a kicsinyek és kitaszítottak iránt. Dicsérünk téged,
   Atyánk, mindörökké!
   Szent II. János Pál pápa

    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141002.mp3