[Evangelium] 2014-11-24

[Evangelium mindennap]

   2014. november 24. – Hétfő

   Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan  dobják a gazdagok adományaikat  a
   templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony  két
   fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a  szegény
   özvegy  többet  dobott  be,  mint  bárki  más.  A  többiek  ugyanis  abból
   adakoztak,  amiben   bővelkednek,  ez   azonban  mindent   odaadott,   ami
   szegénységéből telt: egész megélhetését.”
   Lk 21,1-4

   Elmélkedés:

   Az egyházi év utolsó napjaiban, amikor a liturgia a végső időkre irányítja
   figyelmünket, a mai evangéliumban arról a szegény özvegyről olvasunk,  aki
   mindenét odaadta a templom javára. S bár ez csupán két fillér volt,  Jézus
   mégis többre értékelte,  mint más  nagyobb adományokat.  Ellentmondásosnak
   tűnik Jézus véleménye. Ítélete mögött az lehet, hogy észrevette az  özvegy
   igazi nagylelkűségét, amely képes mindent odaadni Istennek.
   Mindezek  alapján  úgy  tekinthetünk  az  özvegyre,  mint  aki  az   igazi
   nagylelkűségre ad példát. Tudta, hogy egyedül Istentől várhat  segítséget,
   de nem emberi számításról van itt  szó, ami oly sokszor jelen van,  amikor
   valamilyen  jó  reményében  látszólag  nagylelkűen  adakozunk.  Az  özvegy
   Istenre bízza magát, életét,  tehát inkább bizalom jellemzi  magatartását,
   mintsem  számítás.  Istent  nem   lehet  elkápráztatni  olyan   dolgokkal,
   amelyeknek általában  az emberek  örülnek. Ha  önmagunkat nem  adjuk  neki
   nagylelkűen és visszavonhatatlanul, akkor semmit sem adtunk.
   Érdekes kérdés  lehet, hogy  ki  tud nagylelkű  lenni? Különösen  a  nehéz
   helyzetekben. Úgy tűnik, hogy aki mindent a maga érdemének tekint, aki azt
   gondolja, hogy saját erejéből szerezte azt, amit birtokol, nem képes erre.
   Aki viszont a vagyonra, az értékekre és az anyagi javakra úgy tekint, mint
   Istentől kapott ajándékra, az könnyen le tud róla mondani mások vagy Isten
   javára.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jöjj el,  Uram, várok  rád. Szívemben  szereteted tüze  ég, lelkem  epedve
   várja a  Szent Arcod  látását. Kérem  ezután is  túlcsorduló  kegyelmedet,
   amely ébren tartja  lelkemet eljöveteled napjáig.  Add, hogy egyre  jobban
   szeresselek.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-24
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141124.mp3