[Evangelium] 2014-11-03

[Evangelium mindennap]

   2014. november 3. – Hétfő

   Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
   étkezzék. Étkezés  közben  a  házigazdához fordult:  „Amikor  ebédet  vagy
   vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat,  se
   gazdag szomszédaidat,  mert azok  is meghívnak  és viszonozzák  neked.  Ha
   lakomát adsz, hívd meg a  szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.  Boldog
   leszel, mert  ők  nem  tudják  neked  viszonozni.  Te  azonban  az  igazak
   feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
   Lk 14,12-14

   Elmélkedés:

   Mit adhatunk Isten  jóságáért cserébe? Tudjuk-e  viszonozni a  szeretetet,
   amellyel Jézus  a kereszten  megváltott minket?  Mit tudunk  viszonzásként
   adni Istennek mindazért a kegyelemért,  amellyel segít minket az  üdvösség
   felé? S amikor eljutunk  az örök boldogságra,  ugyan mivel fejezhetjük  ki
   hálánkat Istennek? Ha őszinték akarunk lenni, akkor belátjuk, hogy  mindig
   adósai maradunk  Istennek,  aki  mindenkor többet  ad  nekünk,  mint  amit
   megérdemlünk.
   Jézus azt kéri tőlünk a mai  evangéliumban, hogy utánozzuk Istennek ezt  a
   nagyobb szeretetét  emberi  kapcsolatainkban.  Embertársainkkal  ne  azért
   tegyünk jót, hogy majd egyszer  ők is segítsenek minket, azaz  viszonozzák
   jóságunkat, hanem legyünk önzetlenek. A szeretetnek egy új távlata  nyílik
   meg előttünk,  amely  nem  emberektől  vár  jutalmat,  hanem  Istentől.  A
   viszonzást nem váróknak, az önzetlenül adakozóknak ezt mondja a mi  Urunk:
   „Boldog leszel, mert  nem tudják  neked viszonozni. Te  azonban az  igazak
   feltámadásakor megkapod jutalmadat” (Lk 14,14).
   Az isteni jutalmazásba vetett remény nem ábrándozás az ember számára,  nem
   olyan ígéret, amely nem fog teljesülni. Azért reméljük a jutalmazást, mert
   Isten nem  hálátlan. Az  emberek  könnyen elfelejtik  a  jócselekedeteket,
   megfeledkeznek jótevőjükről. Isten viszont nem. Ő nem marad hálátlan és  a
   legkisebb jócselekedetekért is  számíthatunk a mennyei  jutalomra, ha  azt
   tiszta szívből tettük.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenhol szükség  van a  békére! Te,  aki az  igaz béke  Fejedelme  vagy,
   segíts, hogy megértsük, hogy az egyetlen  út az építéshez a rossztól  való
   elborzadás  és  elfordulás  és   a  békének  mindenkori  bátor   követése.
   Jószándékú emberek  a  föld  minden  nemzetéből,  jöjjetek  bizalommal  az
   Üdvözítő jászolához! „Mulandó jót el nem ragad, ki nem múló jót osztogat”,
   Siessetek, hogy  találkozhassatok azzal,  aki azért  jön, hogy  megtanítsa
   nekünk az igazság, a béke és a szeretet útját!
   Szent II. János Pál pápa

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-03
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141103.mp3