[Evangelium] 2014-11-04

[Evangelium mindennap]

   2014. november 4. – Kedd

   Jézus egyszer  egy  előkelő farizeus  házában  ebédelt. A  vendégek  közül
   megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a
   következő példabeszéddel  válaszolt: „Egy  ember nagy  lakomát  rendezett.
   Sokakat meghívott. Amikor  eljött a lakoma  ideje, elküldte szolgáját,  és
   ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok  sorra
   mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell  mennem,
   hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!” A másik azt mondta: „Öt iga ökröt
   vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!” Egy további így szólt:
   „Most nősültem,  nem  mehetek.”  A  szolga  hazatért,  jelentette  mindezt
   urának. A  házigazda  haragra  lobbant. Meghagyta  szolgájának:  „Menj  ki
   azonnal a  város tereire  és  utcáira, és  vezesd  be ide  a  szegényeket,
   bénákat, vakokat,  sántákat!”  A  szolga  jelentette:  „Uram,  parancsodat
   teljesítettem, de  még mindig  van  hely.” Az  úr akkor  megparancsolta  a
   szolgának: Menj ki az országutakra  és a sövények mentére, és  kényszeríts
   be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli  meg
   lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”
   Lk 14,15-24

   Elmélkedés:

   Jézus továbbra is a lakodalom  témájánál marad. A mai példabeszéd  szerint
   sokan kifogásokat keresnek, hogy ne  kelljen részt venniük az  ünnepségen.
   Egyesek egészen  nevetséges dolgokat  találnak ki,  hogy  távolmaradásukat
   igazolják. Valójában azonban  nincs mentségük, hiszen  a legnagyobb  jóból
   zárják ki magukat. A vendéglátó  végül a méltatlannak bizonyuló  személyek
   helyett a társadalom  kitaszítottait, a szegényeket  és a betegeket  hívja
   meg. E példabeszéd az  üdvösségre vonatkozik. Isten mindannyiunkat  meghív
   az ő örök országába. Felelőtlenség volna részünkről visszautasítani ezt  a
   szeretetteljes hívást,  hiszen  tudjuk,  hogy mit  veszíthetünk:  az  örök
   üdvösségünket tennénk  kockára. A  földi  javakért felcserélni  az  örökké
   tartó tökéletes boldogságot olyan rossz döntés volna, amelyet talán  sosem
   tudnánk megváltoztatni. Szabad akarattal dönthetünk örök sorsunkról.
   Napjainkban  sokan  vannak,  akik  visszautasítják  Isten  meghívását   az
   üdvösségre. Talán mert nem ismerik  fel a nagyszerű lehetőséget. Vagy  nem
   ismerik a meghívó személyét és szándékait. Esetleg nem tudják, hogy milyen
   alkalomra szól a meghívás. Vagy nem érzik, hogy most nem lehet büntetlenül
   és következmények nélkül kifogásokat keresni.
   Boldog vagyok, ha felismerem a meghívásban rejlő lehetőséget, elfogadom  a
   hívást és helyet kapok Isten örök országában.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szentséges Atyánk,  Teremtőnk,  Megváltónk,  vigasztalónk  és  Üdvözítőnk.
   Mindennapi kenyerünket, a te  Fiadat, a mi Urunk  Jézus Krisztust add  meg
   nekünk ma, annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és  tiszteletére,
   mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és
   szenvedett.
   Assisi Szent Ferenc

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-11-04
    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141104.mp3