[Evangelium] 2014-05-29

[Evangelium mindennap]

   2014. május 29. – Csütörtök

   Búcsúbeszédében Jézus így szólt  tanítványaihoz: „Még egy  kis idő és  már
   nem láttok engem, és  ismét egy kis idő  és viszontláttok engem, (mert  az
   Atyához megyek.)”  Tanítványai  erre  így tanakodtak:  „Mit  akar  mondani
   ezzel: Még egy kis idő  és már nem láttok engem,  és ismét egy kis idő  és
   viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy:  Még
   egy kis  idő? Nem  értjük, mit  beszél.” Jézus  észrevette, hogy  kérdezni
   akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még
   egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok
   engem? Bizony, bizony, mondom  nektek: Sírni fogtok  és jajgatni, a  világ
   pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
   Jn 16,16-20

   Elmélkedés:

   Jézus arról beszél tanítványainak az utolsó vacsorán, hogy milyen sors vár
   rá. Előre  megmondja  nekik  távozását  és  visszatérését.  A  tanítványok
   viszont nem értik ezeket a szavakat. Nagypénteken, Jézus  kereszthalálakor
   fogják megtudni, hogy mit jelent az  Úr távozása. Ez az a pillanat,  amely
   még inkább  elbizonytalanítja őket,  s ezen  esemény után  még inkább  nem
   értik, hogy  miként fog  Jézus visszatérni,  hogyan láthatják  őt újra.  A
   feltámadás jelenti majd  harmadnap a visszatérést,  de nem evilági,  hanem
   már megdicsőült testben, amelyet aztán  negyven nap múlva az Atyához  való
   örök visszatérés, a mennybemenetel követ.  Jézus világból való távozása  a
   feltétele annak,  hogy  eljöjjön  a  Szentlélek,  aki  az  ő  művét  fogja
   folytatni a világban.
   Számunkra is lehetnek olyan órák vagy  napok, amikor nem látjuk Jézust,  s
   amikor lelkünk nem annyira érzékeny sugallatai befogadására.  Valószínűleg
   ilyenkor nem  ő távozik  el  tőlünk, nem  ő  hallgat, hanem  mi  figyelünk
   helyette másra. Milyen jó lenne, ha  ez valóban csak „egy kis idő”  volna!
   Ha érzem  hiányát, érdemes  csendet  teremteni magamban,  hogy  meghalljam
   szólítását.  A  tanítványokat  egykor   öröm  töltötte  el  amiatt,   hogy
   küldetését befejezvén  az Úr  visszatért Atyjához.  Örömmel várom-e  Jézus
   ígéretének beteljesedését, a Szentlélek jövetelét?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Fogadd szívesen, Uram, Istenem,  fölajánlásomat és végtelen  dicséretedre,
   fogyhatatlan magasztalásodra irányuló  vágyódásomat, hiszen ezek  kijárnak
   neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok  hozzád
   és szeretnék  hozzád fordulni  minden nap,  minden időben,  és arra  kérek
   minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon  hálát
   neked és dicsőítsen téged.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140529.mp3