[Evangelium] 2014-05-25

[Evangelium mindennap]

   2014. május 25. – Húsvét 6. vasárnapja

   Abban az  időben  Jézus  így szólt  tanítványaihoz:  Ha  szerettek  engem,
   tartsátok meg  parancsaimat. Én  pedig  kérni fogom  az  Atyát, és  ő  más
   Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A
   világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek  őt,
   mert  veletek  marad  és  bennetek  lakik.  Nem  hagylak  árván   titeket:
   visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti  azonban
   láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
   Azon a napon megtudjátok  majd, hogy én Atyámban  vagyok, ti énbennem,  én
   pedig tibennetek. Aki ismeri és  teljesíti parancsaimat, az szeret  engem.
   Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és  én
   megmutatom neki magamat.
   Jn 14,15-21

   Elmélkedés:

   Az Atya és a Fiú ígérete
   A mai vasárnap evangéliumában Jézus ígéretét olvassuk. Ezt az ígéretet nem
   a feltámadt Jézus teszi,  hanem az utolsó vacsorán  hangzik el, tehát  még
   szenvedése  és  halála  előtt.  Megígéri  tanítványainak,  hogy  távozását
   követően elküldi számukra a Szentlelket, akit e helyen Vigasztalónak és az
   Igazság Lelkének nevez. Ezt mondja a Szentlélekről: „örökre veletek marad”
   (Jn 14,16), majd pedig e szavakkal erősíti meg kijelentését: „Ti ismeritek
   őt, mert veletek marad és bennetek lakik” (Jn 14,17).
   Jézus tudja, hogy földi élete hamarosan véget ér. Távozására, elmenetelére
   akarja felkészíteni  tanítványait.  Arra az  időre,  amikor már  nem  lesz
   velük. Az apostolok ekkor még nem sejthetik, hogy mindez néhány óra  múlva
   bekövetkezik.  A   vacsorát  követően   ugyanis  az   események   hirtelen
   felgyorsulnak. Csendes  imára,  pihenésre számítanak,  amikor  Mesterükkel
   kimennek az Olajfák hegyére a Getszemáni-kertbe. Nem először lehetnek ezen
   a helyen, mert éjnek idején az ember nem szokott ismeretlen helyre  menni,
   és az áruló Júdás is ismeri a helyet, hiszen korábban itt taníthatta Jézus
   az apostolokat.  De  imájukat  az  őrség  érkezése  szakítja  meg.  Jézust
   elfogják, ők  elmenekülnek, majd  másnap tehetetlenül  szemlélik, hogy  az
   Urat elítélik és keresztre feszítik.
   Az utolsó vacsorán mondott  ígéretet érdemes párhuzamba állítanunk  azzal,
   amikor a  feltámadt Jézus  megismétli  ígéretét: „Amikor  együtt  étkezett
   velük  (az  apostolokkal),   meghagyta  nekik,  hogy   ne  távozzanak   el
   Jeruzsálemből, hanem várjanak  az Atya ígéretére:  Azt hallottátok  tőlem,
   hogy  János  csak   vízzel  keresztelt,  ti   azonban  néhány  nap   múlva
   Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni” (ApCsel 1,4-5). Annak ténye,  hogy
   ismét egy  étkezés alkalmával  hangzik el  Jézustól az  ígéret,  bizonyára
   eszükbe juttatta az apostoloknak, hogy erről korábban, a szenvedése előtti
   utolsó vacsorán már beszélt nekik.  Akkor még nem mondott számukra  biztos
   időt, de most már arról is beszél, hogy mindez hamarosan, néhány nap múlva
   fog bekövetkezni. Megtudják azt is, hogy a Lélek jövetele nem csupán Jézus
   ígérete, hanem az Atyáé is. A  mennybemenetel utáni napok azzal telnek  az
   apostolok számára, hogy együtt vannak,  imádkoznak és várják a  Szentlélek
   eljövetelét.
   Ha Jézus azt mondta, hogy a Lélek „örökre velünk marad,” akkor semmi okunk
   sincs kételkedni abban, hogy a  Szentlélek napjainkban is velünk,  bennünk
   van.  Három  ismérvet  említsünk  meg  a  sok  közül,  amelyek  valóban  a
   Szentlélek jelenlétére utalnak. Az egyik  a közösség, mert az Isten  Lelke
   mindig közösséget  teremt  és  összetartja  azt.  Közösséget  Istennel,  a
   Krisztus által alapított Egyházzal és az emberek között. Aki megtagadja  a
   közösséget  és   a  Szentlélekre   hivatkozik,  valójában   megtévesztésre
   törekszik. Az egyénieskedés, a szétválás aligha lehet a Lélek gyümölcse. A
   másik figyelmeztető  jel,  hogy  kinek tulajdonítjuk  az  eredményeket.  A
   Szentlélek  nem  az  én  felerősített  képességem,  nem  az  én  személyes
   lehetőségem, nem  az  én különleges  hatalmam.  A Szentlélek  Isten  ereje
   bennem, Isten hatalma bennem, Isten  ajándéka számomra. A harmadik  ismérv
   pedig az, hogy a Szentlélek nem  a földi dolgok szeretetére tanít  minket,
   hanem az örökkévalókra  irányítja figyelmünket. Azzal  a vággyal várjuk  a
   pünkösdi Szentlelket, hogy közösséget teremtsen, megszentelje életünket és
   az örök életre segítsen bennünket!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus! Az  általad elküldött Szentlélek  bennünk él, köztük  lakik,
   még akkor  is,  ha  jelenlétére,  megszentelő  tevékenységére  olykor  nem
   figyelünk oda.  Segíts  minket,  hogy ráhagyatkozzunk  és  engedjük,  hogy
   átalakítson minket!  Ne engedd,  hogy  fékezzük a  Szentlélek  lendületét,
   hanem segíts abban, hogy hallgassunk sugallataira, csendes  útmutatásaira,
   figyelmeztetéseire és  ösztönzéseire! Ébressze  fel bennünk  az örök  élet
   utáni vágyat!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140525.mp3