[Evangelium] 2014-05-17

[Evangelium mindennap]

   2014. május 17. – Szombat

   Az utolsó vacsorán Jézus így  szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek  engem,
   Atyámat is  ismernétek. De  mostantól fogva  ismeritek őt,  és  látjátok.”
   Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég  nekünk.”
   Jézus így  válaszolt: „Már  olyan régóta  veletek vagyok,  és nem  ismersz
   engem, Fülöp? Aki engem lát, az  látja az Atyát is. Hogyan mondhatod  hát:
   Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem  hiszed talán, hogy én az Atyában  vagyok,
   és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem  magamtól
   mondom, és a tetteket  is Atyám cselekszi, aki  bennem van. Higgyétek  el,
   hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább  a
   tetteimért higgyétek!  Bizony, bizony,  mondom  nektek: Aki  hisz  bennem,
   ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt  még
   nagyobbakat is tehet  azoknál, mert  én az Atyához  megyek. Bármit  kértek
   majd nevemben az Atyától, megteszem  nektek, hogy az Atya megdicsőüljön  a
   Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
   Jn 14,7-14

   Elmélkedés:

   A mai  evangélium az  Atya  és a  Fiú  közti kapcsolat  mélyebb  tartalmát
   világítja meg. A háttérben az a  kérdés húzódik meg, vajon miért Jézus  az
   egyetlen közvetítő  az  emberek  és az  Isten  között?  Jézus  tanításából
   megtudjuk, hogy ő teljes közösségben van  az Atyával és ebbe a  közösségbe
   hívja tanítványait  is. Az  Atyával való  tökéletes egységét  jelzi,  hogy
   szavaival  az  Atya  mondanivalóját  közli  és  cselekedeteivel  az   Atya
   szándékait hajtja végre.
   Ennek az Istenben lévő tökéletes  egységnek a megértése természetesen  nem
   könnyű számunkra, ahogyan az apostolok sem értették meg pontosan  Mesterük
   szavait.  Valami  konkrétabbat,  kézzelfoghatóbbat,   megtapasztalhatóbbat
   szeretnének. Ezért  kéri Fülöp,  hogy Jézus  mutassa meg  az Atyát.  Jézus
   válasza továbbra is rejtélyes egy kissé: „Higgyétek el, hogy én az Atyában
   vagyok, és az Atya énbennem!” (Jn 14,10).
   Jézus azt állítja továbbá,  hogy Isten nem csak  az ő Atyja, hanem  minden
   emberé. Arra  bátorít,  hogy  imádságainkban  Atyánknak  szólítsuk  őt,  s
   gyermeki bizalommal  forduljunk hozzá  kéréseinkkel. A  tékozló fiúról  és
   irgalmas atyjáról szóló  példabeszédben pedig csodálatos  képet tár  elénk
   arról, hogy Isten minden bűnünk  ellenére kész megbocsátani nekünk.  Isten
   számtalan  jelét  adja,  hogy  atyai  szeretettel,  gondoskodással  fordul
   felénk. Engedjük, hogy Jézus a mennyei Atyához vezessen minket!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te  vagy az Úr az egész teremtett  világ
   felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk  lehetőséget,
   hogy amíg ebben  a világban  élünk, azokat a  kincseket keressük,  amelyek
   soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig  az
   égre emeljük. Mulandó  ez a  föld, ez a  világ: add,  hogy megértsük  Igéd
   igazságát.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140517.mp3