[Evangelium] 2014-03-21

[Evangelium mindennap]

   2014. március 21. – Péntek

   Abban az  időben  Jézus  ezt  mondta  a  főpapoknak  és  a  nép  véneinek:
   „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt
   telepített, bekerítette  sövénnyel,  belül pedig  taposógödröt  ásott,  és
   őrtornyot épített.  Aztán rábízta  a szőlőt  a munkásokra,  és  elutazott.
   Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a
   termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az  egyiket
   összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre  más
   szolgákat küldött, többet,  mint először, de  ezekkel is ugyanúgy  bántak.
   Végül a fiát  küldte el  hozzájuk, mondván: „A  fiamat csak  megbecsülik!”
   Amikor azonban a  szőlőmunkások meglátták a  fiút, így szóltak  egymáshoz:
   „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg  is
   ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a  szőlőskert
   ura, ugyan mit  tesz majd  ezekkel a  szőlőmunkásokkal?” Ezt  válaszolták:
   „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik
   idejében átadják neki a termést.”
   Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha  az írásokban: „A kő, melyet  az
   építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
   csodálatos ez!” Ezért mondom nektek:  Az Isten országát elveszik  tőletek,
   és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és
   a farizeusok hallották a példabeszédet,  és megértették, hogy Jézus  róluk
   beszél. El akarták  fogni, de  féltek a néptől,  mert mindenki  prófétának
   tartotta.
   Mt 21,33-43.45-46

   Elmélkedés:

   A   gonosz   szőlőmunkásokról   szóló   példázatot   az   üdvösségtörténet
   hasonlataként értelmezhetjük. Isten, a gazda az emberekre bízta a  földet,
   akik az ő  küldötteit, a prófétákat  sorban megölték. A  végső időkben  az
   Atya saját Fiát, Jézus Krisztust küldte el, akinek a sorsa szintén a halál
   lett. Az Isten szándékával szembeszegülők, akiket a gyilkos  szőlőmunkások
   jelképeznek, elveszítik  az Isten  országát. Egy  olyan új  nép fogja  azt
   megkapni, akik elfogadják Istent  életük Urának és engedelmeskednek  neki.
   Isten országát azok nyerhetik el, akik ehhez az új közösséghez tartoznak.
   A példabeszéd egy lehetséges választ  szemléltet. Szembe lehet fordulni  a
   gazda szolgáival.  Sőt, szembe  lehet fordulni  a gazdával  is. Igen,  meg
   lehet azt  tenni, hogy  az ember  kezébe veszi  a dolgok  irányítását.  De
   mindennek vannak  következményei,  s talán  éppen  ezzel nem  számoltak  a
   szőlőmunkások.  A   történetet   olvasván  teljes   esztelenségnek   tűnik
   cselekedetük. Miért lenne a föld az övék, ha megölik az örököst? Ez teljes
   képtelenség. Vagy talán arra számítottak,  hogy a gazda vég nélkül  eltűri
   gonoszságukat? Talán  abban  reménykedtek,  hogy  elmarad  a  felelősségre
   vonás? Hogyan juthattak erre az elvakultságra?
   A nagyböjti  idő jó  alkalom számomra,  hogy megvizsgáljam  Istennel  való
   kapcsolatomat. Isten  a  gazda, én  vagyok  a szolga.  Sok  esztelenségtől
   megóv, ha tudom a szereposztást, s nem akarok Isten helyébe lépni.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Megfeszített és föltámadt  Urunk! Taníts meg  minket arra, hogyan  küzdjük
   meg a  mindennapi  élet harcait,  és  így teljesebbé  váljon  életünk.  Te
   türelmesen  és  alázatosan   viseled  az  emberi   élet  terheit,   miként
   kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat  és
   konfliktusainkat, mint növekedésre kapott  lehetőségeket fogadjuk, és  így
   egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a
   szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140321.mp3