[Evangelium] 2014-03-20

[Evangelium mindennap]

   2014. március 20. – Csütörtök

   Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:  „Volt
   egy gazdag ember.  Bíborba és patyolatba  öltözködött, és mindennap  dúsan
   lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag  kapuja
   előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
   gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a  kutyák
   jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok  Ábrahám
   kebelére vitték. A gazdag  is meghalt, és  eltemették. A pokolban,  amikor
   nagy kínjai közt  feltekintett, meglátta messziről  Ábrahámot és a  keblén
   Lázárt. Felkiáltott: Atyám,  Ábrahám! Könyörülj rajtam!  Küldd el  Lázárt,
   hogy ujja  hegyét  vízbe  mártva hűsítse  nyelvemet.  Iszonyúan  gyötrődöm
   ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy  milyen
   jó dolgod volt életedben,  Lázárnak meg mennyi jutott  a rosszból. Most  ő
   itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
   nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne  tudjon,
   se onnét  ne tudjon  hozzánk átjönni  senki. Akkor  arra kérlek,  atyám  –
   kiáltotta újra –, küldd  el őt atyai házunkba,  ahol még öt testvérem  él.
   Tegyen bizonyságot  előttük,  nehogy  ők  is  ide  jussanak  a  gyötrelmek
   helyére. Ábrahám  ezt felelte:  Van Mózesük  és vannak  prófétáik.  Azokra
   hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha  valaki,
   a halottak közül  elmenne hozzájuk, bűnbánatot  tartanának. Ő azonban  így
   felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
   közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
   Lk 16,19-31

   Elmélkedés:

   Az evangélium szerinti gazdag embernek mindene megvolt, ami ezen a világon
   boldoggá tehette,  a  szegény Lázárnak  viszont  csak a  rosszból  jutott.
   Haláluk után fordul  a kocka, a  gazdag a pokol  szenvedéseire jut,  Lázár
   pedig az örök boldogságra. A koldus Lázár nem egyszerűen szegénysége miatt
   jutott a mennybe, hanem a földi életben türelemmel viselt  szenvedéseiért.
   A dúsgazdag ember sem  egyszerűen azért jutott  a kárhozatra, mert  gazdag
   volt, hanem  azért,  mert vagyonából  nem  segítette a  rászorulót,  tehát
   elmulasztotta az irgalmasság gyakorlását.
   A példabeszéd szereplői közül talán  az „öt testvér” helyébe  képzelhetjük
   el  leginkább  önmagunkat.  Hiszen  a  történet  elsősorban  az   evilágon
   maradottaknak, azaz nekünk szól. Nekünk kell döntenünk abban a  kérdésben,
   hogy vajon melyik példát követjük. A  dúsgazdagét, aki ugyan jól él itt  a
   földön, de a túlvilágon gyötrelemben van  része vagy Lázárét, aki a  földi
   szegénység és nélkülözés után részesül a menny boldogságában.
   Nagyböjti  jófeltételeinkhez  éppúgy   hozzátartozik  az  irgalmasság,   a
   szegények segítése, mint a böjt és az imádság. Ezek által szintén Istenhez
   fordulunk,  csak   éppen  embertársainkon   keresztül.  A   példabeszédből
   egyértelműen kiderül, hogy  aki nem fordul  szeretettel a nélkülözőhöz  és
   irgalom nélkül elfordítja arcát  tőle, az nem  számíthat arra, hogy  Isten
   irgalmasan fog őrá tekinteni.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely  telve
   van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm  a
   munkakedvet és  hogy mozogni  tudok,  hogy találkozhatom  más  emberekkel.
   Köszönöm az egyedüllétet  és a  pihenést, a  virradatot és  az alkonyt,  a
   nyílt horizontot.  Itt állok,  kezeim telve  vannak ajándékaiddal,  segíts
   nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140320.mp3