[Evangelium] 2014-03-18

[Evangelium mindennap]

   2014. március 18. – Kedd

   Egy alkalommal  Jézus  e szavakkal  fordult  a néphez  és  tanítványaihoz:
   „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De atyának  se  hívjatok  senkit  a
   földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   Kortársainak hamis, kétszínű, a látszatra törekvő vallásosságát leplezi le
   Jézus, aki az írástudók és farizeusok tanítását ugyan követendőnek tartja,
   de cselekedeteiket  nem,  mert azok  ellenkeznek  szavaikkal.  Mindeközben
   nagyon  kemény  szavakat  használ.  De  ugyanilyen  határozottsággal  szól
   hozzánk  is,  ha  engedünk  a  kétszínűség  kísértésének.  Sokan,   amikor
   felfedezik  magukban  e  kétszínűséget,  elhatározzák,  hogy  most   aztán
   megmutatják  Istennek,  hogy  tudnak  igazán  vallásosak  lenni.  Istennek
   tetszően fogok imádkozni és részt venni a misén – mondják. Vigyázat! Ezzel
   már megint az ember kerülhet a középpontba és nem Krisztus!
   A kétszínűség,  a farizeusi  lelkület ellenszere  az alázat.  Ezt  ajánlja
   nekünk Jézus nagyböjti utunkon. Az alázatos ember elkerüli az önhittséget,
   nem próbálja önmagát és értékeit felnagyítani, hanem mindig a szerénységre
   törekszik.  Az  alázatosság  tehát  először  is  azt  jelenti,  hogy   más
   emberekkel  való  viszonyomban  nem   akarok  mások  fölé  kerekedni.   Az
   alázatosságnak egy  komolyabb szintje  az, amikor  elismerem Isten  előtti
   kicsinységemet, beismerem,  hogy mindent  Istennek köszönhetek.  Az  Isten
   előtti alázat  bűnösségem beismerését  jelenti. De  még ennél  is  mélyebb
   értelmű Krisztus alázata,  aki megváltásunk alázatos  szolgája lett. Az  ő
   alázatosságát utánozva  Isten felé  fordulok és  kérem: Istenem,  fordítsd
   felém arcodat!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat  az
   embertársainkat, akik szegénységben élnek és  halnak meg. Add meg nekik  a
   mai napon  a  mi kezünk  által  mindennapi  kenyerüket, és  a  mi  megértő
   szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140318.mp3