[Evangelium] 2014-03-09

[Evangelium mindennap]

   2014. március 9. – Nagyböjt 1. vasárnapja

   Abban  az  időben:  A  Lélek  a  pusztába  vitte  Jézust,  hogy  a   sátán
   megkísértse.
   Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá  a
   kísértő és  így  szólt: „Ha  Isten  Fia vagy,  mondd,  hogy ezek  a  kövek
   változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel  él
   az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”
   Ezután a  szent  városba  vitte  őt  a  sátán,  és  a  templom  oromzatára
   állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva  van:
   Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön  hordozzanak téged, hogy kőbe  ne
   üsd a lábadat!”  Jézus ezt  válaszolta: „De az  is írva  van: Ne  kísértsd
   Uradat, Istenedet!”
   Végül egy igen  magas hegyre  vitte őt a  sátán. Megmutatta  neki a  világ
   valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked
   adom, ha  leborulsz  és  imádsz  engem!”  Ekkor  Jézus  azt  mondta  neki:
   „Takarodj, sátán! Mert  írva van:  Uradat, Istenedet imádd,  és csak  neki
   szolgálj!”
   Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.
   Mt 4,1-11

   Elmélkedés:

   A puszta csendje
   Legnagyobb ünnepeinkre, a  karácsonyra és a  húsvétra úgy készülünk,  hogy
   lélekben  a  pusztába  vonulunk.  A  karácsonyi  előkészületként  szolgáló
   adventi időszakban Keresztelő Jánoshoz megyünk a pusztába, aki a megtérést
   és bűnbánatot hirdeti, ezzel készítve fel bennünket a megváltó érkezésére.
   A húsvéti  előkészület, a  nagyböjt pedig  azzal kezdődik,  hogy  Jézussal
   vonulunk ki  a pusztába.  A puszta  csendje kiválóan  alkalmas arra,  hogy
   csendet teremtsünk lelkünkben.  Olyan csendet,  amelyben megszólal  Isten.
   Csendet, amelyben meghalljuk  Istent. Csendet,  amely elnémítja  személyes
   szándékainkat, akaratunkat  és  vágyainkat,  és teret  enged  annak,  hogy
   megismerjük Isten szándékát, átadjuk neki akaratunkat és az ő vágya, terve
   valósuljon meg  életünkben.  Kivonulunk  a pusztába,  hogy  megtaláljuk  a
   csendet. Azt a  csendet, amelyben  Isten van  jelen és  ő munkálkodik.  Az
   életünket átalakító  csendet.  A lelki  megújulást,  újjászületést  nyújtó
   csendet. Az imádságra ösztönző  csendet. A lemondásra  és a böjtre  nevelő
   csendet.  A  nagylelkű  adakozásra  buzdító  csendet.  Az  élet  értelmére
   rámutató csendet.  A  szenvedés  elfogadására tanító  csendet.  A  halálba
   szenderülés csendjét.  A  feltámadást  váró csendet.  Mennyi  csodát  rejt
   számunkra a puszta! Mennyi  titkot őriz! Mennyi  új felfedezés vár  minket
   ebben a  csendben! A  puszta megszólaló  csendjében. A  puszta  bűnbánatra
   indító csendjében. A pusztaság Isten felé irányító csendjében.
   Ez a  jelképes  puszta  az, amelyben  meghallhatjuk  a  krisztusi  örömhír
   lényegét: Isten megbocsát. Isten irgalommal fordul hozzánk. Nincs okunk  a
   félelemre, nem  kell  tartanunk  az isteni  büntetéstől,  ha  felélesztjük
   magunkban az  Isten  iránti  szeretetből  fakadó  bűnbánatot.  Isten  kész
   eltörölni bűneiket, megbocsátani nekünk.
   Hol jelentkezik számunkra  mégis a  kísértés? Először is  ott, hogy  nincs
   bűn.  Nem  érezzük  azt,  hogy  egyes  cselekedeteinkkel   szembefordulunk
   Istennel. És  itt  még  nem is  minősítettem  e  cselekedeteket  rossznak,
   károsnak  vagy  vétkesnek.  Ezzel   azt  akarom  mondani,  hogy   bizonyos
   helyzetekben nem érezzük, nem tudatosul  bennünk, nem vesszük észre,  hogy
   rosszat teszünk,  kárt okozunk  a másik  embernek, megszegjük  az  emberek
   közötti kapcsolatok alapszabályait, azaz egyszóval bűnt követünk el. A bűn
   nem létezik számunkra. Nem minősítjük tetteinket sem jónak, sem  rossznak,
   hanem megtettük  és ennyi.  Ez a  teljes felelőtlenség.  Nincs bűn,  tehát
   nincs szükség bűnbánatra sem.
   A kísértés második területe az, hogy nincs bűntudatunk. Nincs meg  bennünk
   az őszinteség  és alázat,  amely elengedhetetlenül  szükséges ahhoz,  hogy
   felismerjük,  belássuk   bűneinket.  Jónak,   szentnek,  igaznak   tartjuk
   magunkat, s azt hisszük, hogy Isten tetszését leli bennünk. De ezzel  csak
   ugyanolyan farizeusok  vagyunk,  mint  akiket  éppen  kétszínűségük  miatt
   ostorozott egykor  Jézus. Csak  egy farizeus  gondolhatja azt,  hogy  neki
   nincs bűne! A bűntudat hiányának  hátterében egyértelműen az húzódik  meg,
   hogy  nem  akarjuk  vállalni  cselekedeteinkért  a  felelősséget,  s   nem
   gondolunk arra, hogy azoknak következményei lesznek.
   A harmadik  kísértés  pedig akkor  ér  minket, amikor  nem  hiszünk  Isten
   irgalmában. Nem akarjuk elhinni, hogy Isten irgalma nagyobb a  bűneinknél.
   Azt gondoljuk, hogy bűneink és engedetlenségünk miatt olyan távol  vagyunk
   Istentől, hogy  már sosem  tudunk visszatérni  hozzá és  ő sem  talál  meg
   bennünket. Olyannyira  kiszakítottuk  magunkat  Isten  szeretetéből,  hogy
   sosem lehetünk  újra méltók  arra.  Úgy bemocskoltuk  vétkeinkkel  lelkünk
   ruháját, hogy még Isten sem képes lelkünket új, ragyogó ruhába öltöztetni.
   Olyan bűnöket  követtünk el,  amelyek miatt  nincs többé  helyünk  mennyei
   Atyánk házában. E mondatokkal a tékozló  fiúról és az ő irgalmas  atyjáról
   szóló példabeszédre (vö. Lk 15,11-32) utalok, amely egyértelműen  tanítja,
   hogy az irgalmas Isten mindig vár bennünket.
   Segítsen bennünket a nagyböjti időszak e kísértések legyőzésében!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, irgalmas  Atyánk! Te  a nagyböjt  során időt  adsz nekünk,  hogy  a
   pusztába  menjünk   és  annak   csendjében  meghalljuk   bűnbánatra   való
   felszólításodat. Az egyetlen út,  amely hozzád vezet: bűneink  beismerése.
   Adj bölcsességet,  hogy  felismerjük  a bűnt,  felismerjem  bűneimet!  Adj
   alázatot, hogy  bűnbánat ébredjen  szívemben! Adj  irántad való  bizalmat,
   hogy higgyek irgalmadban  és szeretetedben! Isten,  bocsásd meg  bűneimet!
   Add szívembe újra  az engedelmességet, akaratod  teljesítését, hogy  méltó
   legyek arra, hogy gyermekednek nevezz!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140309.mp3