[Evangelium] 2014-06-29

[Evangelium mindennap]

   2014. június 29. – Vasárnap, Szent Péter és Szent Pál apostolok

   Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
   tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
   Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő  Jánosnak, van, aki Illésnek,  mások
   Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő  tovább kérdezte őket: „Hát  ti
   kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az  élő
   Isten Fia.”
   Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
   és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.  Ezért
   mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
   s a pokol kapui  nem vesznek erőt rajta.  Neked adom a mennyek  országának
   kulcsait: Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
   Mt 16,13-19

   Elmélkedés:

   Elvinni a szeretetet
   Az apostoli  időkbe, az  ókori Róma  városába vezet  vissza minket  Henryk
   Sienkiewicz, lengyel  születésű Nobel-díjas  író Quo  vadis című  regénye,
   amely  feltárja  az  első  keresztények  életét  és  az  ellenük  irányuló
   üldözéseket. Nem  a  regény címét  ihlető  jelenetet, azaz  Péter  apostol
   találkozását Jézussal  a  Via  Appián szeretném  felidézni  e  világsikerű
   műből, hanem  egy másikat.  A  vándorló Péter  és  Pál apostolok  elé  egy
   alkalommal odaáll  egy pogány  fiú  és azt  kérdezi tőlük:  Görögország  a
   bölcsesség tudományát és a művészi szépet adta az emberiségnek, Róma pedig
   a hatalmat  és  a  törvények  rendjét. És  ti  mit  adtok?  Péter  apostol
   egyszerűen válaszol: Mi szeretetet hozunk.
   Elvinni a szeretetet, Jézus  Krisztus szeretetét az  emberekhez – ez  volt
   egykor az  apostolok,  köztük a  ma  ünnepelt  Szent Péter  és  Szent  Pál
   apostolok  feladata.  Amikor  az   apostoli  hivatás  eredetét,   gyökerét
   vizsgáljuk, a Jézus  általi küldéshez  jutunk. Az  apostol küldött,  Jézus
   Krisztus  küldötte.  Miután  megismerte  a  Mester  személyét,  tőle   kap
   megbízatást, küldetést,  s ez  nem  lehet más,  mint  hogy az  Úr  nevében
   tevékenykedjen. Az evangéliumokból  tudjuk, hogy az  apostolok útja  azzal
   kezdődik, hogy Jézus megszólítja, meghívja  őket. Miután vele élnek,  vele
   járnak  vándorútján,  hallják   tanítását  és   láthatják  isteni   erővel
   véghezvitt tetteit, küldetést  kapnak tőle. Ezen  az úton, amelyet  joggal
   nevezünk  az  ő  esetükben   is  a  hit   útjának,  Jézus  megismerése   a
   legfontosabb. Mert nem azt kapják küldetésül, hogy egy új tanítás, egy  új
   eszme hirdetői  legyenek, hanem  hogy tanúságot  tegyenek Krisztusról,  az
   Isten Fiáról  s mindarról,  amit vele  átéltek. Csak  azt követően  kapnak
   küldetést az evangélium hirdetésére, hogy az Úrral vannak, vele élnek.
   Elvinni a szeretetet, Jézus Krisztus szeretetét az emberekhez – erre  csak
   az képes, aki  megismerte Krisztus  szeretetét. E  felismerésre Szent  Pál
   apostol életpéldája vezet  el bennünket, aki  a kezdeti időkben  veszélyes
   újítóknak tartotta a keresztényeket.  Úgy gondolta, hogy minden  eszközzel
   üldöznie kell azokat,  akik nem  ragaszkodnak őseik  vallásához, hanem  új
   vallási tanokat hirdetnek. Élete  akkor vesz fordulatot, amikor  megismeri
   Krisztust és megérinti őt Krisztus szeretete. E személyes és lelke  mélyét
   megérintő tapasztalatról így  ír később: „Isten  Fiának hitében élek,  aki
   szeretett és  feláldozta magát  értem” (Gal  2,20). Itt  értjük meg,  hogy
   miért vált  a  szeretet  Pál életének  alaptörvényévé,  miért  emlegeti  a
   szeretet elsőbbségét  és  miért  tanít a  kereszten  megnyilvánuló  isteni
   szeretetről. És itt értjük meg azt is, hogy csak akkor válhatunk  Krisztus
   hiteles tanúivá, ha minket is megérintett Isten szeretete s engedtük, hogy
   megújítsa, megváltoztassa életünket.
   Elvinni  a  szeretetet,  Jézus  Krisztus  szeretetét  az  emberekhez  –  e
   küldetést az tudja teljesíteni, aki maga is szeretetet érez Krisztus iránt
   és megvallja azt.  Erre példa  ma ünnepelt másik  szentünk, Péter  apostol
   esete. Az  ünnep  vigíliájának evangéliuma  arról  számol be,  hogy  Jézus
   kérdésére Péter  háromszor  vallja meg  szeretetét  az Úr  iránt  (vö.  Jn
   21,15-19). Ez az őszinte szeretet-vallomás előzi meg azt, hogy a mi  Urunk
   az Egyház  vezetésének különleges  feladatát -  mint sajátos  küldetést  -
   bízza Péterre.  Aki  szereti Jézust  és  kész érte  mindenre,  akár  élete
   feláldozására is,  az méltó  lehet  a küldetésre.  Az Úr  iránti  szeretet
   nélkül ugyanis nem érdemes elindulni az emberhalászat, az igehirdetés és a
   tanúságtétel útján, mert minden legfeljebb kényszerű  kötelességteljesítés
   lesz. Péternek,  a  többi  apostolnak  és  a  későbbi  korok  küldötteinek
   egyaránt a  Krisztus iránti  szeretetet adja  a bátorságot  az  evangélium
   hirdetésére, e  szeretet  alapozza  meg  hűségüket  és  ad  nekik  erőt  a
   vértanúsághoz.
   Elvinni a  szeretetet, Jézus  Krisztus szeretetét  az emberekhez  – ez  az
   apostoli lelkületet őrző  Egyház feladata  napjainkban is, ez  tehát a  mi
   feladatunk. Egy  új szempontot  érdemes itt  megemlíteni, tudniillik  azt,
   hogy az apostoli küldetést nem magányos farkasként, hanem közösségben kell
   teljesítenünk.  Közösségben,  valódi  szeretetközösségben  Krisztussal  és
   egymással. Csak így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség  szolgálóivá.
   A keresztények közötti testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé,
   a szeretet Egyházává, amely ily módon jel lehet a világban élők felé, akik
   talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az  isteni
   szeretet érintésére.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,   Jézus    Krisztus!    Az    Egyház    közösségében    mindannyian
   megtapasztalhatjuk az üdvösséget, amelyet te  a mennyei Atyától hoztál  el
   nekünk és megérezhetjük az Atya szeretetét. Te azt kérted  tanítványaidtól
   és azt  kéred tőlünk,  hogy  úgy szeressük  egymást, ahogyan  te  szeretsz
   minket.  Napjainkban  is   szükséged  van  apostolokra,   akik  készek   a
   szolgálatra.  Szükséged  van  tanúkra,  akik  küldötteidként  szeretetedet
   közvetítik.  Adj  nekünk  apostoli  lelkületet,  hogy  a  szeretet  tanúi,
   szereteted hirdetői  legyünk!  Vezess minket  az  evangélium  hirdetésének
   útján és mutass nekünk utat az üdvösség felé!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140629.mp3