[Evangelium] 2014-06-28

[Evangelium mindennap]

   2014. június 28. – Szombat, Szűz Mária szeplőtelen szíve

   Abban az időben,  amikor Jézus bement  Kafarnaumba, egy (pogány)  százados
   járult eléje,  és  így szólt:  „Uram,  szolgám bénán  fekszik  otthon,  és
   szörnyen kínlódik.”  Jézus  így felelt:  „Megyek  és meggyógyítom  őt.”  A
   százados ezt válaszolta:  „Uram, nem vagyok  méltó, hogy hajlékomba  jöjj,
   hanem csak egy  szóval mondd, és  meggyógyul az én  szolgám. Jómagam,  bár
   alárendelt  ember  vagyok,  katonáknak  parancsolok.  Ha  azt  mondom   az
   egyiknek: Menj! –  elmegy; a másiknak:  Jöjj ide! –  akkor hozzám jön;  és
   szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
   Amikor Jézus  ezt  hallotta,  elcsodálkozott,  és  így  szólt  kísérőihez:
   „Bizony, mondom  nektek, ekkora  hitet  senkinél sem  találtam  Izraelben.
   Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
   asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a
   választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és
   fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta  Jézus:
   „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban  az
   órában.
   Ezután Jézus Péter  házába ment.  Látta, hogy annak  anyósa lázas  betegen
   fekszik. Megérintette  kezét, mire  a láz  elhagyta őt.  Fel is  kelt,  és
   szolgált  neki.  Amikor  beesteledett,  sok,  ördögtől-megszállott  embert
   vittek Jézushoz.  Szavával kiűzte  a gonosz  lelkeket, és  minden  beteget
   meggyógyított,   hogy    beteljesedjék   Izajás    próféta    jövendölése:
   „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”
   Mt 8,5-17

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumi történetet egy leprás gyógyítása előzi meg. (Jézus szíve
   tegnapi  ünnepe  miatt  ezt  nem   olvastuk.)  A  leprás  esetében   Jézus
   megparancsolja, hogy a  meggyógyult személy pontosan  tartsa meg azokat  a
   zsidó  előírásokat,  amelyeket  a  mózesi  törvény  a  tisztulás   esetére
   meghatároz.
   A százados szolgájának meggyógyításakor – erről szól a mai örömhír – nincs
   szükség semmilyen kötelező szertartásra, de még közvetlen cselekedetre sem
   Jézus részéről. A  pogány katonatiszt  tapintatosságáról tanúskodik,  hogy
   nem ragaszkodik ahhoz, hogy  a zsidó Jézus belépjen  házába, mert akkor  a
   törvények szerint tisztátalanná válna.
   Jézus e  szavakkal dicséri  meg őt:  „ekkora hitet  senkinél sem  találtam
   Izraelben” (Mt  8,10).  A  hit  isteni  ajándéka  mellett  azonban  emberi
   szempontok is lehettek  a katona  kérésének hátterében.  A fegyelemhez  és
   parancsokhoz szokott  katonatiszt  feltételezi, hogy  a  kimondott  szónak
   hatása van. Bár parancsnok, e  helyzetben beismeri tehetetlenségét, ő  nem
   tud  segíteni  szolgáján,  ezért  kér  segítséget  Jézustól.  Ezen  emberi
   szempontok mellett azonban mégis a hite az a döntő elem, amelyre  alapozva
   Jézus csodával gyógyítja  meg szolgáját.  Hitvallása olyannyira  jelentős,
   hogy bekerült a  szentmisébe, és  a szentáldozás előtt  ezeket a  szavakat
   imádkozzuk.  Méltatlanságom  ellenére  minden  szentmisében  eljön  hozzám
   Jézus. Hívom-e a szívembe? Hogyan fogadom őt?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és  dicsőítünk
   Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet!  Urunk Jézus, igaz közbenjárónk  az
   Atyánál! Te jól  ismersz minket és  ismered szükségleteinket. Engedd  csak
   azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140628.mp3