[Evangelium] 2014-07-26

[Evangelium mindennap]

   2014. július 26. – Szombat

   Jézus egy  alkalommal  ezt a  példabeszédet  mondta a  népnek:  A  mennyek
   országa hasonlít ahhoz  az emberhez,  aki jó magot  vetett földjébe.  Amíg
   azonban az  emberek aludtak,  eljött ellensége,  konkolyt hintett  a  búza
   közé, aztán elment.
   Amikor felnövekedett a vetés,  és már kalászba  szökkent, akkor előtűnt  a
   konkoly is.  Erre elmentek  a szolgák  a gazdához,  és megkérdezték  tőle:
   „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire
   a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.”
   A  szolgák  tovább  kérdezték:  „Akarod-e,  hogy  elmenjünk  és  kiszedjük
   belőle?”  Azt  válaszolta  nekik:   „Nem!  Nehogy  a  konkolyt   gyomlálva
   kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő  az
   aratásig!  Aratáskor  majd  megmondom  az  aratóknak:  Előbb  a   konkolyt
   szedjétek össze, és kössétek  kévébe, hogy tűzre  kerüljön. A búzát  pedig
   gyűjtsétek csűrömbe!”
   Mt 13,24-30

   Elmélkedés:

   Jézus példázata szerint a jó és a  rossz egyaránt jelen van a világban,  s
   mindkettő hatást  gyakorol  ránk. A  példabeszédben  szereplő búza  a  jót
   jelképezi, a konkoly, a hasznavehetetlen vadnövény pedig a rosszat.  Isten
   jósága üdvösségünket  szeretné,  de  a sátán  gonoszsága  ezt  meg  akarja
   akadályozni. A mi számunkra  talán egyszerűnek tűnne  az a megoldás,  hogy
   azonnal fogjunk neki a rossz  kiirtásának. Ezzel persze azonnal  gondjaink
   lennének,  mert  melyikünknek  van  joga  ilyen  ítéletet  meghozni,  azaz
   mindenről pontosan eldönteni, hogy  jó vagy rossz.  Amit ugyanis az  egyik
   pillanatban jónak minősítünk, a helyzet fordultával ártalmassá válhat,  és
   fordítva is igaz  ez. Hányszor  előfordult már, hogy  valami ellen  minden
   erőnkkel tiltakoztunk,  s a  végén  kiderült, hogy  milyen jó  lett  volna
   elfogadni. Ítéleteinkben tehát  nehéz jó döntést  hoznunk, bármennyire  is
   igyekszünk minden körülményt figyelembe venni.
   Érdemes elfogadnunk, hogy Isten, aki  valóban a legfőbb jóság, jól  tudja,
   hogy mi  jó az  embernek, mi  jó nekünk,  s érdemes  elfogadnunk  Istentől
   mindazt, ami a jó úton segít minket előre haladni.
   Sokszor halljuk vagy talán  magunk is mondjuk  egy-egy rossz döntés  után:
   „Nem tudtam, hogy  rosszat teszek  ezzel.” Ne próbáljunk  meg ilyen  módon
   kibújni felelősségünk alól! A rossz felismerhető, miként a gyomnövény is a
   búza  között.  Csak  egy  kicsit  jobban  oda  kellene  figyelnünk   Isten
   sugallataira.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   A konkoly között  nehéz felnőni, de  te erőt adsz  hozzá! Amikor felkel  a
   nap, simogat a szellő, nagy lágy eső permetez, tudom, hogy az én Uram  rám
   tekint, nem  hagy magamra.  Vállalom a  küzdelmet a  mindennapokban,  mert
   örömmel tölt el, hogy a mennyei csűrben helyet készítettél számomra.  Vesd
   ki színemből  a  konkolyt,  mert  ott  csak  a  te  fényednek  van  helye.
   Krisztusom! Köszönöm, hogy az Eucharisztiában, a szent kenyérben magunkhoz
   vehetünk!  Növelj  hitben,  reményben,  szeretetben,  hogy  mások  eledele
   legyek. Hála és dicsőség nagy jóságodért!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140726.mp3