[Evangelium] 2014-07-25

[Evangelium mindennap]

   2014. július 25. – Péntek, Szent Jakab apostol

   Jézus Jeruzsálembe  indult. Útközben  odalépett hozzá  a Zebedeus  fiúknak
   (Jakab és János apostoloknak) anyja,  fiaival együtt, és leborult  előtte,
   hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte:
   „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én  két fiam országodban melletted üljön:  az
   egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
   Jézus  így  válaszolt  nekik:  „Nem  tudjátok,  hogy  mit  kértek.  Készek
   vagytok-e arra,  hogy  kiigyátok azt  a  kelyhet, amelyet  nekem  ki  kell
   innom?” „Készek  vagyunk!”  –  felelték.  Jézus  erre  így  folytatta:  „A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: „Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért.”
   Mt 20,20-28

   Elmélkedés:

   Az apostolok nevét  felsoroló evangéliumi részek  két Jakab nevű  személyt
   említenek. Az egyik  Zebedeus fia,  János apostol  testvére, akit  idősebb
   Jakabnak nevez  a hagyomány,  a  másik pedig  Alfeus fia,  akit  fiatalabb
   Jakabnak hívunk. Ma az előbbit ünnepli Egyházunk. Péter és János mellett ő
   a harmadik  személy,  aki  jelen  van Jézus  színeváltozásakor  és  az  Úr
   közelében  lehet   a  szenvedés   kezdetén  a   Getszemáni-kertben.   Nagy
   tekintélynek örvendett  a  hívek  körében, hiszen  ő  lett  a  jeruzsálemi
   közösség vezetője. Az Apostolok Cselekedetei röviden beszámol arról,  hogy
   Heródes Agrippa  király a  krisztusi  közösség növekedését  rossz  szemmel
   nézve elfogatta  annak néhány  tagját  és „karddal  kivégeztette  Jakabot,
   János testvérét” (vö. ApCsel 12,1-2).  Így Jakab lett elsőként vértanú  az
   apostolok közül.
   A Jakab apostolban és  testvérében, Jánosban lévő törekvésről,  szándékról
   árulkodik a jelenet,  amikor különleges helyet  szeretnének maguk  számára
   biztosítani Jézus mellett az ő megvalósuló uralmakor. Ezt az eseményt írja
   le az  ünnep  evangéliuma.  Kívánságukban  ne  csak  a  negatív  értékjelű
   nagyravágyást vegyük észre, hanem azt  is, hogy készek mindenben  osztozni
   Jézus sorsában, ha nem is értik még egészen, hogy mit jelent ez.
   Kész  vagyok-e  Jézus  útján  járni  mindenkor?  Kész  vagyok-e   Jézusért
   mindenről lemondani? Kész vagyok-e  arra, hogy hitemről tanúságot  tegyek?
   Él-e bennem az apostoli buzgóság?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus,  imádkozni hívtál,  és mi  veled tartottunk  a hegyre.  Uram,
   Jézus, imádkozni  hívtál,  és  felfénylett előttünk  arcod.  Uram,  Jézus,
   imádkozni hívtál, és dicsőséged  betöltött minket. Uram, Jézus,  imádkozni
   hívtál, és minket elnyomott az álom. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és  mi
   azt éreztük,  jó  nekünk itt  lenni.  Uram, Jézus,  imádkozni  hívtál,  és
   félelem szállt le  ránk. Uram,  Jézus, imádkozni hívtál,  és mi  hallottuk
   hangod. Uram, Jézus, imádkozni hívtál, és mi elhallgattunk.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140725.mp3