[Evangelium] 2014-07-27

[Evangelium mindennap]

   2014. július 27. – Évközi 17. vasárnap

   Abban az időben  ezt mondta Jézus  a tömegnek: „A  mennyek országa  olyan,
   mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra,
   azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette  azt
   a szántóföldet.
   A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt  keresett.
   Talált egy  nagyon értékeset,  erre elment,  eladta mindenét,  amije  csak
   volt, és megvásárolta azt.
   Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az
   mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és  nekiülve
   kiválogatják: a javát  edényekbe rakják, a  hitványát pedig kidobják.  Így
   lesz a világ végén is.  Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat  elválasztják
   az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
   Értitek-e mindezt?”  „Igen!”  –  felelték.  Erre  így  folytatta:  „Minden
   írástudó, aki jártas  a mennyek országáról  szóló tanításban, olyan,  mint
   egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
   Mt 13,44-52

   Elmélkedés:

   Kiknek szól az üzenet?
   Az Isten országáról szóló példabeszédek harmadik eleméhez érkeztünk a  mai
   vasárnap. Jézus földbe rejtett kincshez, értékes igazgyöngyhöz és  hálóhoz
   hasonlítja az országot.  Miután megnéztük, hogy  az ember részéről  milyen
   lelkület szükséges Isten  üzenetének befogadásához (2014.  július 13.)  és
   elmélkedtünk az isteni üzenet tartalmáról (2014. július 20.), a mai  napon
   arra keressük a választ, hogy kiknek szól Isten üzenete?
   Jézus egy alkalommal  nagyon kemény  szavakkal illeti  azokat, akiknek  az
   isteni  üzenet  tanítása  volt  a  feladata.  Ezt  mondta:  „Jaj   nektek,
   törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele,
   az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok” (Lk 11,52). Szavai  egyértelműen
   jelzik, hogy Isten  szavának ismerete bizonyos  értelemben kiváltság  volt
   abban az  időben.  Az  írástudók,  a  tanítók,  a  farizeusok  értettek  a
   törvények helyes értelmezéséhez, de  nem teljesítették azt a  feladatukat,
   hogy az embereket megtanítsák az  isteni parancsok helyes megtartására.  A
   vallási dolgokban  jártas,  képzett  emberek és  az  egyszerű  nép  között
   szakadék tátongott,  amelyet  Jézus  a  lehető  legegyszerűbben  átlépett.
   Nyilvános működése kezdetén  a názáreti zsinagógában  így beszélt: „Az  Úr
   Lelke rajtam,  azért  kent  fel  engem. Ő  küldött,  hogy  a  szegényeknek
   hirdessem az örömhírt”  (Lk 4,18). Más  alkalommal mondott szavai  szerint
   Isten országának megvalósulását  nem csak  a csodák jelzik,  hanem az  is,
   hogy „a szegényeknek hirdetik az evangéliumot” (Lk 7,22).
   Az igazság  hallgatásának vágyával  Jézushoz igyekvő  emberek között  alig
   akadnak írástudók, de annál több az  egyszerű ember. Kiket látunk ebben  a
   tömegben? A  társadalom kitaszítottjait.  Ott vannak  például az  egyszerű
   pásztorok, akik foglalkozásuk miatt vallásilag tisztátalannak számítottak.
   Vagy ott  vannak a  vámosok,  akiket a  zsidók  lenéztek, mert  a  rómaiak
   kiszolgálói voltak.  Ott vannak  a szegények,  akikre a  tehetősebbek  úgy
   tekintettek, hogy  bűneik miatt  sújtja őket  Isten a  szegénységgel és  a
   nélkülözéssel. Ott  vannak a  betegek, akik  kiszolgáltatott  helyzetükben
   aligha számíthattak emberi segítségre,  de Jézus csodás gyógyításai  révén
   megtapasztalhatták Isten jóságát. Ott vannak  a bűnösök, akiket a  magukat
   igaznak tartó zsidók lenéztek, de  mégis megérintette őket Isten  irgalma.
   Ott vannak  a nők,  az  asszonyok, akiknek  vallási kérdésekben  nem  volt
   szabad megszólalniuk,  véleményt mondaniuk.  Ott vannak  a gyerekek,  akik
   koruk miatt semmiféle tekintélynek nem örvendhettek, de Jézus barátságának
   köszönhetően mégis részesülhettek Isten áldásában.
   Ezek az egyszerű emberek mind  szívesen hallgatták Jézust, aki  egyszerűen
   szólt hozzájuk.  Tanítását  olyan példákkal,  esetekkel  világította  meg,
   amelyekkel a hallgatóság  nap mint nap  találkozott. Könnyen  megértették,
   hogy  milyen  lehet  a  földművelés  közben  kincset  találni,  hiszen  ez
   többségük mindennapi munkája  volt, s  talán néha  éppen arról  álmodoztak
   munka közben, hogy milyen nagy szerencse volna kincset találni a  földben.
   E példázatból megértették, hogy az Isten országa olyan kincs, olyan érték,
   amelyért érdemes fáradozni.
   Vajon én felismerem-e magamat Jézus példázataiban? Magamra vonatkoztatom-e
   azokat? Szívesen  hallgatom-e Isten  üzenetét? Felismerem-e  benne azt  az
   örömhírt, amely az üdvösség útját mutatja számomra?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus! A  te nevedben  gyűlünk össze  vasárnaponként a  templomban,
   hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Együtt keressük  az
   Isten országát  és közösen  építjük azt.  Örömhíred alakítson  minket  élő
   közösséggé, amely  hirdeti tanításodat.  Örömhíred minden  emberhez  szól,
   ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak  továbbadására
   is. Adj  nekünk  buzgóságot, hogy  országod  lelkes munkásai  legyünk!  Az
   üdvösséget Isten kegyelméből  és irgalmából  nyerjük el,  de tudjuk,  hogy
   nekünk is  tennünk  kell  érte.  Nevelj minket  az  engedelmességre  és  a
   szeretet gyakorlására!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140727.mp3