[Evangelium] 2014-01-18

[Evangelium mindennap]

   2014. január 18. – Szombat, Árpád-házi Szent Margit

   Abban az időben Jézus a  következő példabeszédet mondta tanítványainak:  A
   mennyek országa  olyan, mint  az a  tíz szűz,  akik vették  lámpáikat,  és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.  A
   balgák fogták  a lámpásukat,  de  olajat nem  vittek magukkal;  az  okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s  ők
   mind elálmosodtak  és  elaludtak.  Az éjszaka  közepén  egyszerre  kiáltás
   hangzott: „Íme,  a vőlegény!  Menjetek eléje!”  Erre a  szüzek  mindnyájan
   fölébredtek és  felszították lámpásaikat.  A  balgák kérték  az  okosakat:
   „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak  ezt
   válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.  Inkább
   menjetek el a kereskedőkhöz, és  vegyetek magatoknak!” Míg azok  vásárolni
   mentek, megérkezett a  vőlegény, és  akik készen voltak,  bementek vele  a
   menyegzőre; az ajtó pedig  bezárult. Később megérkezett  a többi szűz  is.
   Így szóltak:  „Uram,  Uram!  Nyiss  ajtót nekünk!”  De  ő  így  válaszolt:
   „Bizony, mondom nektek,  nem ismerlek titeket!”  Virrasszatok tehát,  mert
   nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13

   Elmélkedés:

   Az okos és a balga szüzekről  szóló példabeszéd, amelyet ma, Szent  Margit
   napján  olvasunk,  rávilágít  arra,  hogy  a  keresztény  bölcsesség   nem
   elméleti,  hanem  igenis  gyakorlatias.  Az  üdvösségre  jutásnak  ugyanis
   elsősorban  egészen   konkrét   feltételei  vannak,   Isten   a   szeretet
   jócselekedeteit kéri majd tőlünk számon. Nem múlhat el életünkben egyetlen
   nap sem, hogy ne  tennénk valakivel valamilyen  jót. Nem elégedhetünk  meg
   tehát Isten szavának  hallgatásával, hanem  azt meg  is kell  valósítanunk
   életünkben. Nem  elégedhetünk meg  azzal, ha  szívünkben részvétet  érzünk
   valaki iránt, hanem vigasztaló szavakkal kell segítenünk őt. Nem elégséges
   az sem,  ha  szánalommal  nézzük  mások  nyomorát,  hanem  az  irgalmasság
   jócselekedetét kell  végeznünk velük.  A szóban  kifejezett szeretethez  a
   gyakorlatban megtett  jócselekedeteknek  kell kapcsolódnia.  A  keresztény
   bölcsesség és okosság tehát egészen gyakorlatias. Cselekszik, mert  tudja,
   hogy a végső ítéletkor erről kell majd számot adnia.
   És itt jön elő az örök  élet, az üdvösség szempontja, amelyről a  szentek,
   így a  ma ünnepelt  Szent Margit,  soha nem  feledkeztek el.  Lemondott  a
   királyi  méltóságról,  hogy  Istent  szolgálhassa.  Lemondott  a   királyi
   koronáról, hogy elnyerhesse a mennyei koronát. Szent Margit  önfelajánlása
   és életáldozata Istennek tetsző volt. Én mit teszek földi hazámért? És mit
   teszek Isten országáért?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe.  Mindenkinek
   fölajánlod a  lehetőséget,  hogy  jelenléted fényének  tükre  lehessen.  A
   Szentlélek  által  szereteted  szándékát  nem  kőtáblákra,  hanem  szívünk
   mélységeibe vésed. És  lelkünket betöltő békességed  által képessé  teszel
   minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140118.mp3