[Evangelium] 2014-01-19

[Evangelium mindennap]

   2014. január 19. – Évközi 2. vasárnap

   Abban az  időben: Amikor  János látta,  hogy Jézus  közeledik feléje,  így
   szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én
   azt mondtam: Utánam  jön egy férfi,  aki megelőz engem,  mert előbb  volt,
   mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel,
   hogy megismertessem őt Izraelben.”
   János azután így  folytatta tanúságtételét: „Láttam,  hogy az égből,  mint
   egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki
   küldött, hogy  vízzel kereszteljek,  az mondta  nekem: Akire  látod,  hogy
   rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én  láttam,
   és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
   Jn 1,29-34

   Elmélkedés:

   Megbízható tanú
   Meglepő  ismertetést  olvasok   arról,  hogy   a  bírósági   tárgyalásokon
   meghallgatott tanúk  mennyire megbízhatatlanok.  Nem arról  van szó,  hogy
   szándékosan hazudnának vagy félre akarnák vezetni az igazságszolgáltatást,
   hanem  arról,   hogy  néhány   hét  vagy   hónap  után   már  nem   tudnak
   visszaemlékezni az eseményekre. Valószínűleg  meg sem figyelték  pontosan,
   az idő  múlása  pedig tovább  homályosítja,  torzítja a  bennük  kialakult
   képet. A tanúk sok esetben még az olyan alapvető dolgokra sem  emlékeznek,
   hogy például  milyen  színű volt  egy  autó,  nem is  beszélve  az  apróbb
   részletekről,  amelyek  fontosak  lehetnek  az  esetek  megítélésekor.  Az
   egymással  gyökeresen  ellentmondó   vallomásokból  nehéz  kideríteni   az
   igazságot, s a bíróknak komoly feladatot jelent az egyes tanúvallomásokból
   szerzett ismeretek mérlegelése, annak megállapítása, hogy melyiket  milyen
   súllyal vegyék  figyelembe. Nehéz  eldönteniük, hogy  melyik tanú  emlékei
   állnak közelebb az igazsághoz. Ilyenkor az a kérdés, hogy ki a  megbízható
   tanú? Ki állítja a valóságot?
   Tanúskodásról olvasunk  a  mai evangéliumban,  Keresztelő  János  Jézusról
   szóló  tanúságtételéről.  Bátran   állíthatjuk,  hogy  János   tanúskodása
   megbízható és  igaz.  Pontosan  emlékszik  arra,  hogy  mi  történt  Jézus
   keresztelésekor, nem színezi ki a történteket, nem felejt el belőle  semmi
   lényegeset, és  nem tesz  hozzá semmit.  Arról tanúskodik,  hogy amikor  a
   Jordán folyó vizében megkeresztelte a hozzá érkező Jézust, látta az  égből
   galamb alakjában  ráereszkedő Szentlelket.  Az elmúlt  vasárnap,  Krisztus
   megkeresztelkedése ünnepén erről szólt az evangélium, de akkor a  megnyíló
   égből leereszkedő  Szentlélek említése  mellett az  is szerepelt,  hogy  a
   mennyei Atya  szózata hallatszott  az  égből: „Ez  az én  szeretett  Fiam,
   akiben kedvem telik!” (Mt 3,17). Keresztelő János ugyan nem állítja,  hogy
   ő hallotta  ezt az  égi  hangot, de  a  mennyei Atya  szavaival  megegyező
   tartalmú az ő  tanúskodása: „Én  láttam, és  tanúskodom arról,  hogy ő  az
   Isten Fia!” (Jn 1,34).
   És ha már megbízhatóságról és igazságról beszélünk a Keresztelő  szavaival
   kapcsolatban, akkor ne menjünk el azon kérdés mellett, hogy vajon mennyire
   megbízható János evangélista, aki  évtizedekkel később írja le  mindezeket
   az eseményeket? Vajon  ő jól  emlékezik vissza a  történtekre? Hosszú  idő
   elteltével is pontosan  emlékezik a  részletekre? Könnyen  megkerülhetnénk
   ezt a kérdést azzal, hogy a Szentírás minden könyve, így János evangéliuma
   is sugalmazott írás, tehát a Szentlélek ügyelt arra, hogy a szerző csak az
   igazságot jegyezze  le.  A sugalmazásnak  köszönhetően  biztosak  lehetünk
   abban, hogy igaz mindez. De most mégse elégedjünk meg ezzel a válasszal és
   firtassuk nyugodtan  a  kérdést!  Nézzünk  csak  egy  kicsit  mélyebbre  a
   szövegben!  János   evangéliumának   ez   a  szakasza   (Jn   1,19-51)   a
   kereszteléstől a kánai csodáig írja le  az eseményeket. Először szó van  a
   papok küldöttei  előtt tett  tanúságról, majd  a Jézus  jelenlétében  tett
   második  tanúskodásról.  A  következő  jelenetben  János  tanúságtételének
   hatására két tanítványa  követni kezdi Jézust,  tanítványai lesznek,  majd
   pedig  újabb  személyek   csatlakoznak  hozzá.  E   részeket  a   „másnap”
   időhatározóval köti  össze az  evangélista.  A kánai  menyegzőn  történtek
   elbeszélése így kezdődik: „Harmadnap menyegző volt a galileai Kánában” (Jn
   2,1).  Tehát  a  megkeresztelkedést   követő  harmadik  napon  történt   a
   lakodalom. János evangélista napra pontosan emlékezik vissza a történtekre
   és így írja  le őket.  Sőt! A  részletekre órára  pontosan emlékszik.  Ezt
   igazolja, hogy  amikor a  két tanítvány  követi Jézust  és nála  maradnak,
   akkor így zárul a leírás: „Körülbelül tíz óra volt” (Jn 1,39).  Hihetetlen
   precizitás! Hihetetlen pontosság! A  kereszteléstől a kánai csodáig  napra
   pontosan, szinte  óráról  órára követhetjük  az  eseményeket. Éppen  az  a
   hihetetlen precizitás és  határozottság igazolja,  hogy János  evangélista
   írása   megbízható.    Nem   hímel-hámol,    nem   fecseg    össze-vissza,
   kijelentéseiben nyoma sincs a bizonytalankodásnak. Ehhez jön még, hogy nem
   mástól, nem bizonytalan tanúktól  szerzi be információit,  hanem ő is  ott
   van ezeknél  az eseményeknél,  ő  az egyik  tanítvány, aki  követni  kezdi
   Jézust. Pontosan emlékezik e számára is sorsdöntő eseményekre.
   E  gondolatok   folytatásaként  próbáljunk   személyes  választ   adni   a
   következőkre: Hiszek-e a Jézusról szóló tanúságtételben? Hiszem-e, hogy az
   evangélium az igazságot tárja fel előttem? Tanúságot teszek-e mások  előtt
   hitemről és Jézusról?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus! Hiszem, hogy te  az Isten Fia vagy.  Hiszem, hogy te vagy  az
   Isten báránya, aki elveszed  a világ bűneit. Hiszem,  hogy te vagy  minden
   ember Megváltója. Tégy engem hűséges tanítványoddá, hogy hozzád  hasonlóan
   éljek! Tégy engem  követőddé, hogy  vezetéseddel az  Atyához jussak!  Tégy
   engem világossággá, hogy a benned való hit terjesztője legyek! Tégy  engem
   buzgóvá, hogy az igazságot keresőket hozzád vezessem!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140119.mp3