[Evangelium] 2014-08-23

[Evangelium mindennap]

   2014. augusztus 23. – Szombat

   Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
   tanítószékében az  írástudók  és  a  farizeusok  ülnek.  Tegyetek  meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken és  hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De Atyának  se  hívjatok  senkit  a
   földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És Tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   Miután Jézus világossá tette, hogy az Isten iránti és az embertársak  felé
   irányuló szeretet a legfőbb parancs,  a mai evangéliumban azzal  folytatja
   tanítását, hogy e kettős irányú szeretet soha nem maradhat meg elméletnek,
   hanem a gyakorlatban kell megvalósítani. A farizeusok ugyan jól ismerik az
   összes törvényt,  de tetteikben  inkább a  felszínességre és  a  látványra
   törekszenek. Jézus arra kéri hallgatóit, hogy ne kövessék ezt a  farizeusi
   lelkületet. Jézus problémája  elsősorban az, hogy  a farizeusok inkább  az
   emberek tetszését keresik  bizonyos külső  cselekedetek megtartásával,  és
   nem Isten kedvében  akarnak járni,  és nem  a szívükbe  írt belső  törvény
   szerint élnek.  Könnyen észrevesszük  másokban a  farizeusi lelkületet  és
   felháborodunk az  ilyen  magatartáson.  De észrevesszük-e  a  bennünk  élő
   farizeust?
   Jézus azt mondja,  hogy senkit  ne nevezzünk  Atyának, azaz  Atyaistennek,
   hiszen egyetlen embert sem illet meg ez a cím. E jézusi kijelentés alapján
   sokan méltatlankodnak amiatt,  hogy a lelkipásztorokat,  a papokat vagy  a
   szerzeteseket atyának nevezik. Ez esetben egészen mást jelent az atya szó,
   hiszen arra utal, hogy a papok  olyan szeretettel törődnek a rájuk  bízott
   hívekkel, mint  saját  gyermekeikkel  a  földi  édesapák,  akiket  szintén
   atyáknak nevezünk.  Azért  szólíthatjuk  atyának  papjainkat,  mert  ők  a
   mennyei Atya  képviselői számunkra.  Vegyük  észre és  értékeljük,  amikor
   papjaink az Atya szeretetét sugározzák felénk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szent Szűz, Megváltónk  Édesanyja, biztos  vezetőnk Isten  és a  felebarát
   felé,  Te,   aki   szíved   mélyén   megőrizted   Jézus   szavait,   anyai
   közbenjárásoddal oltalmazd a családokat  és az egyházi közösségeket,  hogy
   segítsék a gyermekeket és  a fiatalokat, amikor  az Úr hívására  nagylelkű
   választ kell adniuk. Ámen.
   Szent II. János Pál pápa

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140823.mp3