[Evangelium] 2014-08-22

[Evangelium mindennap]

   2014. augusztus 22. – Péntek

   Abban az  időben:  Amikor a  farizeusok  meghallották, hogy  Jézus  hogyan
   hallgattatta  el  a  szadduceusokat,  köréje  gyűltek,  és  egyikük,   egy
   törvénytudó alattomos  szándékkal  a  következő kérdést  tette  fel  neki:
   „Mester, melyik  a legfőbb  parancs a  törvényben?” Jézus  így  válaszolt:
   „Szeresd az Urat,  a te  Istenedet teljes szíveddel,  teljes lelkeddel  és
   egész értelmeddel. Ez az  első és legfőbb  parancsolat. A második  hasonló
   ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
   az egész törvény és a próféták.”
   Mt 22,34-40

   Elmélkedés:

   Az ószövetségi  nép  számára a  mózesi  törvény előírásai  nem  egy  külső
   hatalomtól érkező,  az  emberre  kényszerítő  erőként  nehezedő  parancsok
   voltak, hanem olyan szabályok, amelyek az  Isten és az ember által  kötött
   szövetséget meghatározták. E szövetséget, amely valóban  szeretetközösség,
   Isten kezdeményezte és ő határozta meg kereteit. Ha a törvény parancsaiban
   meglátjuk az  ember  életét  védő  és az  emberi  kapcsolatok  alapjává  a
   szeretetet  tevő  isteni   szeretetet,  rögtön  kegyelemnek,   ajándéknak,
   segítségnek tekintjük  őket, hiszen  megtartásuk azt  eredményezi, hogy  a
   szeretetszövetség  megmaradjon  Isten  és   az  ember  között.  Ebben   az
   értelemben válik számunkra kötelességgé, paranccsá a szeretet.
   Jézus tudását,  törvényismeretét  akarják  próbára tenni  az  írástudók  a
   legfőbb  parancsról   kérdezvén  őt.   Ő  természetesen   nem  az   emberi
   kiegészítéseket tartja a legfontosabbnak, hanem az eredeti isteni  törvény
   két alappillérét, az Isten és  az embertárs felé megnyilvánuló  szeretetet
   említi legfőbb parancsnak.  Jézus tehát  nem egyet mond,  hanem kettőt,  s
   ezzel az  emberszeretet kötelességét  közvetlenül az  istenszeretet  mellé
   állítja. Igen, bizonyos értelemben kötelességünknek kell tekintenünk, hogy
   viszonozzuk  Isten   felénk  áradó   ingyenes  szeretetét   és   szeressük
   embertársainkat.
   Törekszem-e arra, hogy  minden nap valamilyen  tett formájában  kifejezzem
   szeretetemet?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, Istenem, te  mérhetetlen szelídség  és irgalom, ki  ne szolgálna  téged
   teljes szívéből, aki csak egy kicsit is megismerte atyai szeretetedet?  Ki
   ne viselné szívesen igádat,  amely nem teher, hanem  édes; ki ne  hordozná
   terhedet, amely nem  kínos, hanem erőssé  tesz? Magad mondottad:  Vegyétek
   magatokra az én  igámat, amely könnyű  és édes, s  így nyugalmat  találtok
   lelketeknek. Igen,  Uram, ez  a gyümölcse  nagy parancsodnak,  hogy  téged
   teljes szívünkből  szeressünk; ez  a  szeretet s  a neked  való  szolgálat
   nemcsak jóvá tesz bennünket, hanem túlontúl boldoggá is!
   Bellarmin Szent Róbert

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140822.mp3