[Evangelium] 2014-08-21

[Evangelium mindennap]

   2014. augusztus 21. – Csütörtök

   Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben  szólt a főpapokhoz és a  nép
   véneihez: A  mennyek  országa  olyan, mint  amikor  egy  király  menyegzőt
   rendezett a fiának.  Elküldte szolgáit, hogy  szóljanak a  meghívottaknak,
   jöjjenek a menyegzőre. Ők  azonban nem akartak  jönni. Erre más  szolgákat
   küldött: „Mondjátok meg  a meghívottaknak: Íme,  a lakomát  elkészítettem.
   Ökreim  és  hizlalt  állataim  leöltem.  Minden  készen  áll,  jöjjetek  a
   menyegzőre!” De azok mindezzel mit  sem törődve szétszéledtek: az egyik  a
   földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
   estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra  lobbant.
   Elküldte  seregeit,  és  felkoncoltatta  a  gyilkosokat,  városukat  pedig
   felégette.  Azután  így  szólt  a  szolgákhoz:  „A  menyegző  kész,  de  a
   meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az  útkereszteződésekre,
   és akit csak találtok,  hívjátok el a menyegzőre!”  A szolgák kimentek  az
   utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és  jókat
   egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
   Amikor a király bejött, hogy  megszemlélje a vendégeket, meglátott  köztük
   egy  embert,  aki  nem  volt  menyegzős  ruhába  öltözve.   Megszólította:
   „Barátom, hogy jöhettél  be ide,  ha nincs  menyegzős ruhád?”  De az  csak
   hallgatott.  Erre  a  király  megparancsolta  a  szolgáknak:  „Kezét-lábát
   kötözzétek meg,  és dobjátok  ki a  külső sötétségre!  Ott sírás  lesz  és
   fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
   Mt 22,1-14

   Elmélkedés:

   Jézus mai példázata  azt tanítja,  hogy Isten mindenkit  meghív a  mennyei
   boldogságra, de ezt nem kényszeríti rá senkire. Egyesek nem fogadják el  a
   meghívást, mások  ugyan  elfogadnák, de  nem  bizonyulnak méltónak  rá.  A
   kifogások meglehetősen ostobán hangzanak.  A visszautasítás okaként  olyan
   tevékenységek szerepelnek, amelyeket bármilyen  más időpontban el  lehetne
   végezni.  A   felhozott  indokok   ugyanakkor  az   udvariatlanságról   is
   tanúskodnak. Az  érintetteknek  úgy  kellett volna  tekinteniük  a  király
   meghívására, hogy megtiszteltetés  érte őket.  A lakomára  való hívás  azt
   jelenti, hogy  a meghívó  bizonyos kapcsolatban  van a  meghívottakkal  és
   szeretetét fejezi  ki  azzal,  hogy  egy asztalhoz  kíván  ülni  velük.  A
   meghívottak részéről szintén a  szeretet kifejezése az elfogadás,  illetve
   az  ellenszenv   kifejezése   a  visszautasítás.   A   király   szolgáinak
   bántalmazása már kifejezetten a gyűlölet jele.
   Hogy van ez Istennel  való kapcsolatunkban? Nem az  ember érdemén múlik  a
   meghívás, hanem Isten  jóságán. Az  ember iránt  való szeretettől  vezetve
   mindannyiunknak meg szeretné  adni az örök  boldogságot. Szabad  akaratunk
   miatt akár vissza  is utasíthatjuk  ezt a szeretetteljes  hívást, vagy  ha
   menyegzős ruhánkat  beszennyező  bűneinkhez jobban  ragaszkodunk,  mint  a
   megismert isteni szeretethez, akkor könnyen elveszíthetjük az  üdvösséget.
   A szentgyónás lehetőséget ad, hogy új, tiszta ruhába öltöztessem lelkemet.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Áldott legyél, Jézus,  aki óvsz minket  a megszégyenüléstől!  Magasztalunk
   téged, mert  meghívtál minket,  szegényeidet, minket,  méltatlanokat a  te
   lakomádra!  Jöjj  el,   Urunk,  hozzánk,  és   maradj  velünk!  Áldd   meg
   asztalközösségünket, te,  aki  arra  tanítasz  minket,  hogyan  szerezzünk
   kincset a  mennyben.  Áldunk  téged a  bőséges  és  megtömött  örökségért!
   Boldogok vagyunk, mert te magad vagy osztályrészünk!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140821.mp3