[Evangelium] 2014-08-20

[Evangelium mindennap]

   2014. augusztus 20. – Szerda, Szent István király

   Abban az időben Jézus így  szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki  meghallgatja
   szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki  a
   házát sziklára építette. Szakadt a zápor,  ömlött az ár, süvített a  szél,
   és nekizúdult a  háznak, de az  nem dőlt össze,  mert sziklára épült.  Aki
   viszont hallgatja  szavaimat,  de  nem  követi  azokat,  ahhoz  az  ostoba
   emberhez hasonlít, aki a házát  homokra építette. Szakadt a zápor,  ömlött
   az ár,  süvített  a szél,  nekizúdult  a  háznak, az  összedőlt,  és  nagy
   romhalmaz  lett   belőle.   Ezzel   Jézus  befejezte   beszédét.   A   nép
   elragadtatással  hallgatta  tanítását,  mert  úgy  tanított,  mint  akinek
   hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
   Mt 7,24-29

   Elmélkedés:

   Sziklára építeni
   Ősszel autóval közlekedve el szoktam nézni azokat az embereket, akik az út
   menti diófák alatt diót keresgélnek.  A senki földjén vagy legalábbis  úgy
   gondolják ez a föld senki másé, csak az övék. A hagyomány szerint ez az  ő
   diófájuk, ez a dió  őket illeti. Egyesek csak  kis vödörrel jönnek,  mások
   hosszú póznákkal, botokkal  felszerelkezve, hogy leverjék  a még fán  lévő
   termést. Keresgélnek a gazban, mert az már nem jut eszükbe, hogy  könnyebb
   volna a  munkájuk, ha  lekaszálnák a  füvet. Vagy  úgy gondolkoznak,  hogy
   azért sem kaszálják ők le a füvet, hogy aztán más találja meg könnyebben a
   diót. Néha egymással  is összevesznek,  kinek a dédapja,  ükapja járt  ide
   korábban diót  gyűjteni.  Mert  bizony annyira  finom  lehet  a  gépkocsik
   kipufogógázában érett dió, hogy megér  egy 100 éves perpatvart két  család
   között. A  sorban  már  több  fa  kiszáradt,  évek  óta  egyetlen  odajáró
   diószedőnek sem jut eszébe  kivágni. És az ilyen  helyeken soha nem  látni
   senkit, aki diófát ültetne. Mert mindent csak várnak az élettől, várnak az
   Istentől, várnak az államtól. Pedig a diófák nem élnek örökké. Nem kellene
   néha ültetni néhányat?
   Szent István király  személyében olyan  államférfit látunk,  aki nem  csak
   magára, hanem nemzetére, és nem csak a jelenre, hanem a jövő  évszázadaira
   is gondolt. A kereszténységgel olyan útra állította a magyar népet,  amely
   biztosította számunkra  a fennmaradást.  Tudta, hogy  ültetni kell,  jövőt
   kell tervezni, építeni.  Tudta, hogy sziklaszilárd  alapokra van  szükség,
   hiszen  a  változó  időkben  számos  veszély  fenyegeti  az  egyéneket,  a
   közösségeket és a  nemzeteket. Szent István  király példája arra  ösztönöz
   bennünket, hogy  az  ünnep  evangéliumában hallottak  szerint  keressük  a
   szilárd alapokat, amelyre  házat, otthont és  hazát lehet építeni.  Olyat,
   amely kiállja  az  idők  viharait.  A  ház,  amely  földi  boldogulásunkat
   jelenti, a  hit és  a munka.  A keresztény  hit és  a becsülettel  végzett
   munka. Az  Isten jóságáért  járó  hit és  az emberek  szeretetét  viszonzó
   munka. Ezek  alapja  pedig a  tanúságtétel  és a  példamutatás.  Hit  csak
   tanúságtételből ered. Mégpedig hívő  emberek hiteles tanúságtételéből.  Ha
   hiszünk abban, hogy a krisztusi  hit valóban érték, amely megadja  életünk
   értelmét  és  megmutatja  célját,  s  ha  szeretnénk,  hogy  a   következő
   nemzedékek is  értéknek  és  életet segítő  vezérelvnek  tekintsék,  akkor
   tovább kell adnunk a  hitet. A hittételek,  hitigazságok tanítása még  nem
   elég. Az Isten létezését bizonyítani szándékozó filozófia, elmélet még nem
   elég. Az isteni  jelenlét felfedezése  a történelem  eseményeiben még  nem
   elég. Az isteni közbeavatkozás  megcsodálása egyes szent emberek  életében
   még nem elég. Hitünk szóbeli megvallása egyéni vagy közösségi szinten  még
   nem elég.  A hitről  való  tanúságtétel ugyanis  azt jelenti,  hogy  hitem
   szerint élek. Hétköznap és vasárnap egyaránt, mert a hit és a  vallásosság
   nem ünneplős ruha, amelyet vasárnaponként magamra veszek, hanem mindennapi
   feladat,  mindennapi  kereszthordozás.  A  tanúságtétel  mellett  a  másik
   szilárd alap  a  példamutatás,  ami másokat  is  becsületes  munkavégzésre
   ösztönöz. Nem elég lelkesen beszélni  valakinek a munka szeretetéről.  Nem
   elég megtanítani a mesterfogásokat, átadni  neki a szaktudást. Ha  várjuk,
   hogy az ingyendió  az ölünkbe  pottyanjon, még nem  tettünk semmit.  Talán
   csak a gyerekeid  vagy az  unokáid fognak enni  a terméséből,  de menj  és
   ültess egy diófát! Ha megtetted,  elmondhatod: Szent István király  magyar
   népéhez tartozom.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Istenünk!  Az évszázadok  során megtapasztalhattuk,  hogy a  világ,
   amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek küzdőterének  tűnik,
   nem siet  segítségünkre  a  bajban. Csak  a  magunk  erejében,  tudásában,
   hősiességében és Istenhez  szóló imáinkban  bízhatunk. Hozzád  imádkozunk,
   hogy  országunk  vezetői  Szent  István  király  lelkületével   szolgálják
   hazánkat. Segíts, hogy magyar nemzetünk minden tagja a földi haza  építése
   közben az égi haza felé is törekedjen!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140820.mp3