[Evangelium] 2014-08-04

[Evangelium mindennap]

   2014. augusztus 4. – Hétfő

   Amikor (a  kenyérszaporítás után)  mindnyájan  ettek és  jóllaktak,  Jézus
   mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
   át  előtte  a  túlsó  partra,  miközben  ő  elbocsátja  a  tömeget.  Amint
   elbocsátotta az  embereket, fölment  a  hegyre, hogy  egyedül  imádkozzék.
   Közben beesteledett, és ő ott volt  egymagában. A csónak pedig már jó  pár
   stádiumnyira eltávolodott  a parttól.  Hányták-vetették a  hullámok,  mert
   ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult  feléjük
   a víz  színén járva.  Amikor észrevették,  azt hitték,  hogy kísértet,  és
   rémületükben  felkiáltottak.   De   Jézus  azonnal   megszólította   őket:
   „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te
   vagy az,  parancsold meg,  hogy  hozzád menjek  a  vízen!” Ő  azt  mondta:
   „Jöjj!” Péter ki is  szállt a csónakból, elindult  a vízen, és ment  Jézus
   felé. De az erős  szél láttán megijedt,  és merülni kezdett.  Felkiáltott:
   „Ments meg, Uram!” Jézus  nyomban kinyújtotta kezét,  megfogta őt, és  így
   szólt hozzá:  „Te kicsinyhitű,  miért  kételkedtél?” Amikor  beszálltak  a
   bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és  így
   szóltak: „Te  valóban az  Isten  Fia vagy!”  Akkor  átkeltek a  tavon,  és
   Genezáret földjénél  értek partot.  Annak a  helynek a  lakói  felismerték
   Jézust, hírét vitték az egész  környéken. Eléje hoztak minden beteget,  és
   kérték,  hogy  legalább  ruhája   szegélyét  érinthessék.  És  akik   csak
   hozzáértek, mind meggyógyultak.
   Mt 14,22-36

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumi  történet  egy  csodát ír  le.  Mialatt  Jézus  egyedül
   imádkozik, az apostolok elindulnak, hogy  átkeljenek a tó túlsó  partjára.
   Az erős  hullámzással küzdve  egyszer csak  észreveszik, hogy  Mesterük  a
   vízen járva közeledik feléjük. A vihar lecsendesítésének történetéből (vö.
   Mk 4,35-41) tudjuk, hogy a víz  sokszor azokat a gonosz erőket  jelképezi,
   amelyek az  ember  életére  törnek.  Jézus nem  engedi,  hogy  az  emberen
   eluralkodjék a  félelem  vagy  legyőzze a  halál.  Azért  tudja  életünket
   megmenteni, mert  uralkodni  tud a  természet  erőin és  a  gonosz  lelkek
   felett. Ezt jelképezi az, hogy a víz tetején képes járni.
   Figyeljünk az  emberi  viselkedés  változásaira  a  történetben!  Nagy  az
   ellentét  a  Jézust  megpillantó  tanítványok  félelme  és  aközött,  hogy
   kiszállva a  csónakból az  Úr előtt  leborulva hitvallást  tesznek.  Péter
   magatartásában szintén  észrevehető a  fordulat, de  ellentétes  irányban.
   Kezdetben rendkívüli bátorsága és  lobbanékony szeretete jeleként képes  a
   vízen  járni,   de   később   süllyedni  kezd,   mert   a   kicsinyhitűség
   felülkerekedik rajta.
   A hit  és  a kételkedés,  a  remény  és a  reményvesztettség,  a  szeretet
   erőssége és gyengesége  állandóan váltakozik  bennünk. Biztonságot  jelent
   számunkra, ha az Egyház közösségéhez tartozunk. Amikor az Egyház hajójából
   kilépünk az ismeretlen és bizonytalan világba, rögtön sebezhetőkké válunk.
   Törekszem-e a biztonságra? Erősödik-e hitem?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus, Isten  Fia,  Akiben az  istenség  teljessége lakozik,  Te  hívod  a
   megkeresztelteket, hogy  „evezzenek  a mélyre”,  bejárva  az  életszentség
   útját. Szítsd  fel a  fiatalok szívében  a vágyat,  hogy a  Te  szereteted
   hatalmának a tanúi legyenek a mai világban. Töltsd be őket a lelki erősség
   és a  jó  tanács  ajándékával,  hogy  képesek  legyenek  az  önmagukra  és
   hivatásukra vonatkozó teljes igazság felismerésére.
   Szent II. János Pál pápa

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140804.mp3