[Evangelium] 2014-08-05

[Evangelium mindennap]

   2014. augusztus 5. – Kedd

   Egy alkalommal  Jeruzsálemből  farizeusok és  írástudók  jöttek  Jézushoz.
   Megkérdezték tőle:  „Miért szegik  meg tanítványaid  az ősök  hagyományát?
   Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” Jézus erre magához hívta a népet, és
   így  szólt:  „Halljátok  és   értsétek  meg:  Nem   az  teszi  az   embert
   tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem  ami a szájából kijön, az  teszi
   tisztátalanná.”
   Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így  szóltak: „Tudod, hogy a  farizeusok
   megütköztek szavaidon?” Jézus ezt válaszolta: „Tövestől kitépik mindazt  a
   növényt, amelyet nem mennyei Atyám  ültetett. Hagyjátok őket! Vak  létükre
   vakok vezetői ők.  Ha pedig vak  vezet világtalant, mind  a kettő  gödörbe
   esik.”
   Mt 15,1-2. 10-14

   Elmélkedés:

   A farizeusokat azért  nevezi Jézus  vakoknak, mert nem  látják meg  tettei
   mögött az isteni erőt, s nem  ébred bennük hit. Süketek, akik nem  hallják
   meg Jézus szavaiban  az isteni  igazságokat. A törvényeket  nézik, s  azok
   szigorú,  betű  szerinti  betartására  törekszenek,  és  nem  az   Istenre
   figyelnek, aki  a törvényeket  adta. Hagyományaik  túlzó tisztelete  vakká
   teszi  őket  a  Jézussal  beköszöntő  új  idők  jeleinek  meglátására.  Az
   évszázados törvény hallgatása süketté teszi fülüket az isteni  irgalmasság
   újbóli felfedezésére.
   A régi  hagyományokhoz  való  ragaszkodás és  az  új,  modern  lehetőségek
   keresése sok ellentét forrása volt egykor  s lehet ma is. Sokszor  valóban
   nehéz  megtalálni  a  középutat.  Egyesek  a  régi,  jól  bevált,  sokszor
   kipróbált dolgokra  esküsznek és  mereven  elutasítanak minden  újat,  ami
   esetleg a  hagyományos gyakorlatokat  kiegészítheti. Mások  pedig  mindent
   elvetendőnek  tartanak,  ami  a  múlthoz  kötődik,  s  lázas  igyekezettel
   próbálnak szüntelenül új dolgokkal előállni.
   A probléma az  Egyházat is  kíséri a kezdeti  időktől egészen  napjainkig.
   Talán a  „megőrizni  és  megújítani”  elve  segíthet  minket  abban,  hogy
   Egyházunk hagyományait megtartva, s közben a Szentlélekre figyelve  tudjuk
   új módon, mindig megújuló lelkesedéssel hirdetni az evangéliumot.
   Feladatom: megtanulni  látni a  hit szemével,  hogy mindenben  észrevegyem
   Isten jóságát.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Add Uram,  hogy  lelkem  szüntelenül Krisztus  békéjének  örvendjen!  Hogy
   mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe!  Hogy
   számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim  biztosak,
   útjaim mindig egyenesek, határozottak  legyenek! Add, hogy kezemet  mindig
   szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek
   szükségét megérezzem, értelmem  éber és  friss legyen az  igazság csak  az
   igazság befogadására,  és  akaratom mindig  afelé  vezesse  gondolataimat,
   szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140805.mp3