[Evangelium] 2014-08-03

[Evangelium mindennap]

   2014. augusztus 3. – Évközi 18. vasárnap

   Abban az időben:
   Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt
   és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a
   városokból gyalogszerrel utána indultak  Mikor kiszállt, már nagy  tömeget
   látott ott. Megesett  rajtuk a szíve  és meggyógyította betegeiket.  Amint
   beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a
   hely, és  késő már  az  óra is.  Bocsásd el  a  tömeget, hadd  menjenek  a
   falvakba, hogy  élelmet szerezzenek  maguknak!” Jézus  azonban ezt  mondta
   nekik: „Nem  kell elmenniük,  ti  adjatok nekik  enni!” Ők  ezt  felelték:
   „Nincs másunk itt, csak  öt kenyerünk és két  halunk.” Mire ő ezt  mondta:
   „Hozzátok ide!”  Miután megparancsolta,  hogy a  tömeget telepítsék  le  a
   fűre, fogta az öt kenyeret  és a két halat,  szemét az égre emelve  áldást
   mondott, azután  megtörte a  kenyereket, és  odaadta a  tanítványoknak,  a
   tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül
   tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer  férfi
   evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
   Mt 14,13-21

   Elmélkedés:

   Csoda öt kenyérrel
   Máté  evangélista  nagyon  röviden,  szinte  tőmondatokban  mondja  el   a
   kenyérszaporítás eseményét. Egyetlen  felesleges szó  vagy kijelentés  sem
   szerepel a leírásban. Éppen ez a tömörség sugallja számunkra azt, hogy nem
   egy kitalált  eseményt olvasunk  az  evangéliumban, hanem  egy  valóságban
   megtörtént esetet.  Mert ha  csupán a  szerző gondolatvilágában  született
   volna meg a  történet egy mondanivaló,  egy üzenet alátámasztására,  akkor
   sokkal színesebben írta volna  le mindezt. Az  evangélista viszont csak  a
   lényegre,  a  tényekre  figyel.  Az  eset  valahol  a  galileai  pusztában
   játszódik, ahol  több  ezer ember  gyűlik  össze Jézus  köré.  Az  emberek
   szándéka  kettős:  egyrészt  hallgatni  akarják  Jézust,  mert  ekkor  már
   elterjedt, hogy  tanításában  különleges erő  rejlik,  másrészt  betegeket
   visznek hozzá,  hogy gyógyítsa  meg őket.  Ez utóbbiról  Máté említést  is
   tesz. A gyógyítások  közben az idő  gyorsan telik, este  lesz, az  emberek
   pedig ott vannak  a pusztában étlen-szomjan.  A tanítványok észreveszik  a
   szükséghelyzetet, arra kérik  Mesterüket, hogy küldje  haza az  embereket.
   Jézus viszont más  megoldást javasol:  tanítványait kéri,  adjanak enni  a
   népnek. Kérésének ők  aligha tudnának  eleget tenni, hiszen  a náluk  lévő
   kevéske eledel, az öt kenyér  és a két hal,  bizony nem volna elég  ekkora
   tömegnek. Jézus közreműködésének, csodájának köszönhetően mégis jóllakik a
   rengeteg nép a megszaporított kenyérből és halból.
   Abban a korban  elterjedt volt az  a gondolat, hogy  az eljövendő  Messiás
   megismétli az egykori manna-csodát, amikor az Egyiptomból való  kivonulást
   követően Isten a pusztában a mannával, az égből hullott kenyérrel táplálta
   a választott népet.  Jézus azt  akarta, hogy a  nép ne  csupán a  messiási
   korszak bekövetkeztének  jelét  lássa  a  csodában,  hanem  cselekedetével
   előremutatott az  Eucharisztiára,  az Oltáriszentségre.  Ezt  szolgálja  a
   tanítványok  bevonása   a  cselekménybe,   közreműködésük  kérése.   Jézus
   megtehette volna akár azt is, hogy az égből hullat kenyeret, de nem teszi.
   Elkéri azt az öt kenyeret  és két halat, ami  a tanítványoknál van, és  ők
   szívesen odaadják. Aztán  pedig a  tanítványokat kéri meg  a megáldott  és
   megszaporított  étel  kiosztására,  s  végül  a  maradék  összegyűjtésére.
   Láthatjuk tehát, hogy  nem mellékes a  tanítványok jelenléte,  közreműködő
   segítsége. Az Oltáriszentség  esetében szintén az  emberi közreműködés,  a
   felszentelt papok  szolgálata  szükséges  ahhoz, hogy  Jézus  táplálja  az
   embereket.
   Érdemes figyelnünk a közösségteremtő jellegre. Az ötezer férfi, valamint a
   velük lévő asszonyok és gyermekek valamennyien abból esznek és laknak jól,
   ami sokká  változik  Jézusnak köszönhetően.  Nem  kerül elő  a  tarisznyák
   mélyéről semmiféle étel, nem érkezik valaki váratlanul nagyobb  mennyiségű
   kenyérrel, nem hoznak ételt  a környékbeli településekről. Mindenki  abból
   részesül, amit Jézus ad. Az Oltáriszentség esetében szintén egy  kenyérből
   eszünk s ez közösséget  hoz létre. Közösséget  az Egyházzal és  közösséget
   egymással.
   Lényeges mozzanat,  hogy azzal  a kevéssel  tesz csodát,  amit az  emberek
   felajánlanak, odaadnak neki. Az Oltáriszentség esetében az a kenyér  válik
   Krisztus testévé, amit emberi munkánk gyümölcseként felajánlunk az  Úrnak.
   Nagylelkűségünket Isten  megjutalmazza,  sokszoros  lelki  kincsként  adja
   vissza nekünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus!  A  mindennapi  kenyér  a  te  ajándékod,  hogy   testünket
   tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk
   táplálására. Saját  testedet, önmagadat  adod  nekünk, hogy  bennünk  élj.
   Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne  utasítsuk
   el meghívásodat, ne utasítsunk el  téged! Tégy bennünket élő közösséggé  a
   szentáldozás, az egy kenyérből való  részesedés által! Tégy minket  hozzád
   hasonlóvá a szentáldozás által!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140803.mp3