[Evangelium] 2014-04-24

[Evangelium mindennap]

   2014. április 24. – Csütörtök

   Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton
   történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg
   ezekről  beszélgettek,   egyszer  csak   megjelent  köztük   (Jézus),   és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
   hogy szellemet látnak. De ő így  szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg,  és
   miért támad  kétely a  szívetekben? Nézzétek  meg kezemet  és lábamat!  Én
   vagyok. Tapintsatok meg és lássátok,  a szellemnek nincs húsa és  csontja,
   de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
   De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
   hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”  Adtak neki egy darab sült  halat.
   Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  „Ezeket
   mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,
   amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak.”
   Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így
   folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap
   fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
   hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
   Lk 24,35-48

   Elmélkedés:

   Az apostolok  szinte a  saját szemüknek  sem akarnak  hinni, amikor  Jézus
   megjelenik nekik feltámadását  követően. Egyszerűen  nem akarják  elhinni,
   hogy aki meghalt, most élőként van köztük. Talán hitetlenkedve fogadták  a
   két emmauszi tanítvány  beszámolóját is arról,  hogy miként találkoztak  a
   Feltámadottal és hogyan ismerték fel őt. Kételyeiket Jézus azzal  oszlatja
   el, hogy  megmutatja nekik  sebhelyeit.  Olyan jelek,  bizonyítékok  ezek,
   amelyek egyértelműen mutatják, hogy a  keresztre feszített Jézus áll  most
   élőként apostolai előtt.  De Jézus  nem áll meg  annál, hogy  felismerteti
   magát övéivel, hanem  azonnal küldetést  ad nekik.  Ehhez szükséges  annak
   megértése, hogy miért történt  az Úr szenvedése  és feltámadása. E  jézusi
   küldetés tanúkká teszi őket.
   „Békesség nektek!” – így köszönti  a legtöbb alkalommal a feltámadt  Jézus
   azokat, akiknek megjelenik. A békesség tehát a halálon győzedelmeskedő  Úr
   ajándéka. A  Jézus által  elhozott béke  egykor eloszlatta  a  tanítványok
   félelmét s most szétoszlatja  a miénket is. Ez  a lelki békesség  alapozta
   meg azt,  hogy  az apostolok  bátran  hirdessék Krisztus  feltámadását,  s
   ugyanez tesz bennünket is tanúságtevőkké.  A békességből aztán lelki  öröm
   fakad és hit születik mindazokban, akik az első pillanatban még nem mertek
   hinni. A kételkedés és a csodálkozás  helyébe lép a krisztusi béke.  Vajon
   az én életemben is?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Köszönöm Néked Uram,  hogy ma  reggel is békére  ébredhettem. Köszönöm  az
   életet,  hogy  fájdalmak  és  betegségek  nélkül,  szabadon  lélegezhetek,
   élhetek.  Köszönöm,   hogy   őszinte  szívvel   szólhatok   Hozzád,   hogy
   meghallgatod szavaimat!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140424.mp3