[Evangelium] 2014-04-21

[Evangelium mindennap]

   2014. április 21. – Húsvéthétfő

   Az  asszonyok  gyorsan  elsiettek  a  sírtól.  Remegve,  de  nagy  örömmel
   futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre  Jézus
   jött  velük  szemben,  és  megszólította  őket:  „Üdv  nektek!”  Ők  pedig
   odasiettek hozzá, leborultak  előtte, és átkarolták  a lábát. Ekkor  Jézus
   így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
   hogy menjenek  Galileába,  mert  ott  viszontláthatnak  engem.”  Még  úton
   voltak, amikor néhány őr  bement a városba, és  jelentette a főpapoknak  a
   történteket. Ezek a  vénekkel együtt tanácsot  tartottak. Úgy  határoztak,
   hogy sok pénzt adnak  a katonáknak, és  meghagyják nekik: „Mondjátok  azt,
   hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és  ellopták
   a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd  megnyugtatjuk,
   és kimentünk benneteket.” Azok  elfogadták a pénzt,  és úgy tettek,  ahogy
   meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók
   között.
   Mt 28,8-15

   Elmélkedés:

   Minden bizonytalanság  ellenére  egy  dolog biztos:  a  sír,  ahová  Jézus
   holttestét tették, üres. Látják ezt Jézus ellenségei és barátai  egyaránt.
   Látják az üres sírt az őrzéssel megbízott katonák, a sírhoz igyekvő jámbor
   asszonyok és  a  valamivel  később  odaérkező apostolok.  S  az  üres  sír
   látványa  valamilyen  magyarázatot   követel  minden  szemlélőtől.   Jézus
   tanítványainak ekkor  kezd  lassan  eszükbe  jutni,  amit  Mesterük  saját
   haláláról és feltámadásáról előre megmondott. Értelmük nyiladozását, hitük
   felébredését segíti  a Feltámadott  számos megjelenése.  Megértik, hogy  a
   feltámadás örömhírét el kell mondaniuk mindenkinek.
   Eközben a  másik  oldalon  elindul az  igazság  meghamisítása,  a  katonák
   lefizetése. A feltámadás tagadása nem új keletű. Rögtön Jézus  feltámadása
   napján egyesek kísérletet  tesznek arra, hogy  megakadályozzák az  igazság
   örömhírének terjedését. Hamis dolgot találnak  ki, s a katonák jó  pénzért
   hajlandók belemenni a hazugságba. Ők a hazugság útjára léptek.
   Közben a feltámadt Jézus elindul,  hogy sorra találkozzon azokkal,  akiket
   szeret,  s   akikben  meg   akarja  erősíteni   a  hitet   egy   személyes
   találkozással. Vajon én melyik útra lépek?  A hazugság útjára, hogy én  is
   hamis tanú  legyek s  tagadjam  a feltámadást?  Vagy olyan  útra,  amelyen
   találkozhatok a halálból  feltámadt Üdvözítővel, hogy  én is a  feltámadás
   hirdetője  legyek.  A   mai  evangéliumi  történetből   már  csak  az   én
   állásfoglalásom hiányzik.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
   tanúsíthassuk: te,  aki mindenek  forrása vagy,  egyedüli forrása  vagy  a
   szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük  neked az Istennek szentelt  élet
   ajándékát, mely  a hitben  téged keres,  s a  maga egyetemes  küldetésében
   mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140421.mp3