[Evangelium] 2014-04-19

[Evangelium mindennap]

   2014. április 19. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

   Szombat elmúltával,  a hét  első napján  pirkadatkor Mária  Magdolna és  a
   másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés  támadt:
   Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.
   Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az
   őrök reszketni  kezdtek  félelmükben,  és  szinte  halálra  váltak.  Ekkor
   megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek!  Tudom,
   hogy a megfeszített Jézust  keresitek Ő nincs  itt, mert feltámadt,  amint
   megígérte. Jöjjetek, nézzétek  meg a  helyet, ahol  feküdt! És  siessetek,
   mondjátok  meg  tanítványainak,  hogy  feltámadt  a  halottak  közül,   és
   előttetek megy Galileába.  Ott viszontláthatjátok őt!  Íme, én  megmondtam
   nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak,  hogy
   megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük
   szemben, és megszólította őket: „Üdv  nektek!” Ők pedig odasiettek  hozzá,
   leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt  hozzájuk:
   „Ne féljetek!  Siessetek,  vigyétek  hírül  testvéreimnek,  hogy  menjenek
   Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
   Mt 28,1-10

   Elmélkedés:

   Húsvéti jelek
   Szent  Ágoston  az  Isten  városa  című  művében  a  húsvéti  eseményekkel
   kapcsolatban azt  állítja, hogy  három egészen  hihetetlen dolog  történt.
   Elsőként Jézus  feltámadását és  mennybemenetelét említi,  mint  emberileg
   felfoghatatlan, eseményt. Másodikként arról  ír, hogy mennyire  hihetetlen
   az, hogy  emberek egyáltalán  hittek ebben  a két  eseményben. Majd  pedig
   harmadszorra  azt  fejtegeti,  hogy  mennyire  elképzelhetetlen,  hogy  az
   apostolok igehirdetését,  azaz a  tanulatlan emberek  tanítását  hallgatva
   voltak emberek, akik  hittek Jézus  feltámadásában és  mennybemenetelében.
   Szent   Ágoston   gondolatmenetét   folytatva   hozzátehetjük:    mennyire
   hihetetlen, hogy  2000 évvel  az események  után is  vannak emberek,  akik
   hisznek abban, hogy  Jézus valóban  feltámadt a  halálból és  feltámadását
   követően visszatért a  mennybe. És  bármennyire is  ámulatba ejtő  mindez,
   valóban igaz. Főleg, ha hozzátesszük azt  is, hogy ezért az igazságért  az
   évszázadok során hányan áldozták  életüket, vállalták a vértanúságot.  Ami
   ennyire hihetetlen, annak igaznak kell lennie.
   Teljesen jogos, hogy az eseményekre magyarázatot és bizonyítékot keresünk.
   E  vágyunkkal   nem  vagyunk   egyedül.  Jézus   holttestének   eltűnésére
   magyarázatot kerestek egykor a sír őrzésével megbízott katonák és a  zsidó
   vallási vezetők. A másik oldalon állnak a temetéskor elmaradt balzsamozást
   vasárnap  hajnalban  elvégezni  szándékozó  asszonyok  és  az   apostolok,
   valamint a tanítványok, de ők is  ugyanerre a kérdésre keresik a  választ.
   Mindenki azt szeretné tudni, hová tűnt a keresztről való levételt követően
   sziklasírba helyezett Jézus  teste. Haláláról  meggyőződtek, semmi  kétség
   nem fért ahhoz, hogy ennyi szenvedés és kínzás után meghalt. Semmi  kétség
   nem fér hozzá, hogy testét elhelyezték a sziklasírban. Hová tűnt mégis? Mi
   történhetett?
   Magyarázat és bizonyíték helyett jeleket találunk. A legfontosabb jel maga
   az üres sír. És jel az elhengerített kő, a feltámadást hírül hozó  angyal,
   a sírban  maradt  gyolcslepel.  Az evangéliumok  sajátos  vonása,  hogy  a
   jeleknek célja  van.  Isten  az  emberek számára  jeleket  hagy  hátra.  A
   jeleknek az a célja,  hogy az emberek higgyenek,  eljussanak a hitre.  Itt
   találkozunk egy érthetetlen, hihetetlen  dologgal: ugyanazokat a  jeleket,
   például az üres sírt látva a  katonák nem hisznek, az asszonyok és  később
   az apostolok viszont igen.
   A  húsvéti  vigília  szertartás  az  esztendő  folyamán  minden  bizonnyal
   jelekben, jelképekben  leggazdagabb liturgiánk.  A szertartás  kezdetén  a
   sötétben fellobbanó tűzzel találkozunk. A világosság megtöri a sötétséget.
   A fény eloszlatja az  ember félelmeit. A  húsvéti gyertya lángja  Krisztus
   feltámadását hirdeti, beragyogja a templomot, világosságra vezet minket. A
   szertartás  második  részeként   Isten  üzenetének  jelével   találkozunk.
   Összefoglalása  ez  az  üdvtörténetnek,  a  teremtéstől  kezdve  a   világ
   újjáteremtéséig Krisztus feltámadásában. Ezután találkozunk a víz jelével,
   amely a megújulást,  az újjászületést  jelenti. A  keresztelés, illetve  a
   keresztségi fogadalom  megújítása  egészen  személyesen  érint  bennünket,
   hiszen ez már a mi személyes válaszunk Istennek, aki szólt hozzánk.
   Mennyire nehezen akarjuk meglátni, észrevenni a jeleket. Mennyire  nehezen
   akarunk hinni a jeleknek.  Mennyire nehezen értjük meg,  hogy a kereszt  a
   megváltás jele,  a  feltámadás a  mi  üdvösségünk jele.  Mennyire  nehezen
   akarunk hinni.  Krisztus feltámadása  az újjászületés  forrása  számunkra.
   Hiszek-e a feltámadásban?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, indíts  el engem  az  üres sír  megtalálásának  útján! Indíts  el  a
   feltámadásba vetett  hit  útján!  Ébressz bennem  hitet  a  jelek  láttán!
   Erősítsd hitemet  a tanúk  és apostolok  vallomása által!  Tedd  szilárddá
   hitemet a veled  való találkozás alkalmával!  Hiszem, hogy  kereszthalálod
   bűneim bocsánatát érdemelte ki. Hiszem, hogy haláloddal és feltámadásoddal
   Isten üdvözítő terve teljesedett be.  Alakítsa át életemet a  feltámadásba
   vetett hit és tegyen engem is apostollá, a feltámadás hirdetőjévé!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140419.mp3