[Evangelium] 2014-04-15

[Evangelium mindennap]

   2014. április 15. – Nagykedd

   Az  utolsó   vacsorán  Jézus   mélyen   megrendült  lelkében,   és   újból
   kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”
   Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra  néztek, mert nem tudták,  kiről
   mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a  vacsora
   alatt Jézus  mellett ült.  Simon Péter  intett neki:  „Kérdezd meg,  kiről
   beszél!” Ő  Jézushoz fordult,  és megkérdezte:  „Uram, ki  az?” Jézus  így
   felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a  falatot
   (a tálba)  és  karióti Júdásnak,  Simon  fiának nyújtotta.  A  falat  után
   mindjárt belészállt  a  sátán.  Jézus ennyit  mondott  neki:  „Amit  tenni
   akarsz, tedd  meg mielőbb!”  Az asztalnál  ülők közül  senki sem  értette,
   miért mondta ezt  neki Jézus. Egyesek  azt hitték, hogy  – mivel  Júdásnál
   volt a  pénz  –  Jézus  megbízta: „Vedd  meg,  amire  szükségünk  lesz  az
   ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a  szegényeknek.
   Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
   Júdás távozása után Jézus ezeket  mondta: „Most dicsőült meg az  Emberfia,
   és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne,  az
   Isten is meg  fogja őt  dicsőíteni önmagában,  sőt hamarosan  megdicsőíti.
   Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem,  de
   amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek,
   oda ti nem  jöhettek.” Erre  Simon Péter megkérdezte:  „Uram, hová  mégy?”
   Jézus így válaszolt:  „Ahová én  megyek, oda  most nem  jöhetsz velem,  de
   később  követni  fogsz.”  Péter   azonban  erősködött:  „Uram,  miért   ne
   követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki;
   „Életedet  adod  értem?  Bizony,  bizony,  mondom  neked,  mire  a   kakas
   megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
   Jn 13,21-33. 36-38

   Elmélkedés:

   Júdás árulása  és Péter  tagadásának megjövendöléséről  olvashatunk a  mai
   evangéliumban. Az  árulás  megjövendölése  és  Júdás  távozása  az  utolsó
   vacsoráról azt követően történik, hogy Jézus megmossa tanítványai lábát. A
   szolgálat cselekedete a végsőkig ellentétben áll az árulás gaztettével. Az
   ellentétet János evangélista fokozza azzal, hogy Jézus maga nyújtja oda  a
   falatot Júdásnak,  amely  szintén  a szeretet  jelének  tekinthető.  Júdás
   távozását a többi apostol nem érti, Jézus viszont ismeri szándékát, hiszen
   „jól tudta ő, hogy mi lakik az emberben.”
   Júdás árulását és  Péter tagadását egyaránt  értelmezhetjük Jézussal  való
   szembefordulásként, de mégsem említhetjük a kettőt egy lapon. Júdást belső
   gonoszsága és  pénzéhsége vezérli,  Péter pedig  pillanatnyi  gyávaságból,
   félelemből  tagadja,  hogy  ismeri  Jézust  és  az  ő  tanítványi  köréhez
   tartozik. Júdás  árulásából nincs  visszaút, Péternek  viszont  lehetősége
   lesz Jézus feltámadása után újra megvallani szeretetét.
   Jézus halálának közeledése döntési helyzetbe állít. Vajon a sötétség  erői
   vagy az  isteni kegyelem  dolgozik bennem?  Vajon csak  lelkesen  beszélek
   arról, hogy  Jézusnak adom  az életem  vagy valóban  kész vagyok  erre?  A
   cselekedeteim mögött  húzódó szándékot  jól ismeri  az Úr.  Az  éjsötétben
   végzett tetteim indítéka  mindig világos számára.  A rossz szándék  bárkit
   könnyen árulóvá tehet!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük,  hogy a szeretet  erősebb a bűnnél.  A
   tőled tanult szeretet vezet bennünket  a törekvésben, hogy békében  éljünk
   veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és  megbocsátó
   szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből,
   tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi nagylelkűségre!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140415.mp3