[Evangelium] 2014-04-12

[Evangelium mindennap]

   2014. április 12. – Szombat

   Lázár feltámasztása után a  Mártához és Máriához  jött zsidók közül  sokan
   hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban  elmentek
   a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és  a
   farizeusok összehívták a főtanácsot, és  így tanakodtak: „Mit tegyünk?  Ez
   az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
   majd benne.  Aztán  jönnek a  rómaiak,  és elpusztítják  szentélyünket  és
   népünket.” Közülük az egyik,  Kaifás, aki abban az  évben főpap volt,  ezt
   mondta nekik: „Ti nem  tudtok semmit. Gondoljátok csak  meg: jobb, ha  egy
   ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt  pedig
   nem  magától  mondta,  hanem  mint  annak  az  évnek  főpapja  prófétaként
   megjövendölte, hogy Jézus a népért hal  meg; sőt, nemcsak a népért,  hanem
   hogy egybegyűjtse Isten  szétszóródott gyermekeit. Attól  a naptól  kezdve
   megegyeztek abban,  hogy megölik  őt. Ezért  Jézus nem  mutatkozott  többé
   nyilvánosan a  zsidók  előtt,  hanem  visszavonult  a  pusztaság  melletti
   vidékre, egy  Efraim nevű  helységbe, és  ott tartózkodott  tanítványaival
   együtt. Közeledett  a zsidók  húsvétja. A  vidékről már  az ünnepek  előtt
   sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
   Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok,  eljön-e
   az ünnepre?”  A  főpapok és  a  farizeusok  ugyanis ekkor  már  kiadták  a
   rendeletet, hogy aki  tud valamit Jézus  tartózkodási helyéről,  jelentse,
   hogy elfoghassák őt.
   Jn 11,45-57

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban arról a fontos eseményről számol be János evangélista,
   hogy a főtanács elhatározza Jézus  halálát. Látnunk kell, hogy nem  csupán
   arról van szó, hogy maguk elé idézve ki akarják vizsgálni az esetet, hanem
   döntésükkel megelőlegezik a  halálos ítéletet. Ha  sikerül elfogniuk és  a
   főtanács elé  állítaniuk a  nép előtt  nagy tekintélynek  örvendő  Jézust,
   akkor ennek a vizsgálatnak előzetes szándékuk szerint egyetlen  kimenetele
   lehet: Jézusnak meg kell halnia.
   A beszámolóból úgy  tűnik, hogy a  Jézussal szemben ellenséges  érzelmeket
   tápláló farizeusok  számára Lázár  feltámasztása az  utolsó csepp  volt  a
   pohárban. Máskor is rosszallásukat  fejezték ki a csodatettek  alkalmával,
   főként, ha szombaton  tette azokat  Jézus, hiszen  e csodák  nem csupán  a
   meggyógyítottakban eredményeztek hitet, hanem a szem- és fültanúk is hinni
   kezdtek Jézusban. A halott Lázár  visszaszólítása az életre szintén  olyan
   esemény, olyan erős cselekedet volt, amely Jézus isteni hatalmát  igazolta
   és  hitet  ébresztett  sokakban.  Jézus  megölésének  szándéka  ekkor  már
   kimondottan is megfogalmazódik.
   Miközben tehát az egyik oldalon a megváltásban megnyilvánuló isteni  jóság
   a betetőzéséhez közeledik, a másik oldalon egyre inkább elhatalmasodik  az
   emberi gonoszság  és  gyűlölet. A  kettő  a kereszten  találkozik.  Az  Úr
   kereszthalála egyaránt feltárja Isten jóságát és az ember gonoszságát.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj
   nekem alázatot,  hogy a  hibát először  mindig magamban  keressem, s  kész
   legyek  elindulni  a  jó  úton.  Elsősorban  nem  másokon,  hanem  magamon
   szeretnék változtatni,  hogy egészen  olyan legyek  mint te:  irgalmas  és
   megbocsátó minden emberhez.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140412.mp3